A kortárs magyar líra és dráma megkerülhetetlen alakja, az idén 40 éves Térey János volt szerdán este a Békés Megyei Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság vendége a Vigadóban.
A többek közt Füst Milán-, József Attila- és Szép Ernő-díjas szerzőt a házigazda Darvasi Ferenc kritikus, szerkesztő faggatta műhelytitkairól, irodalomszemléletéről, színpadi darabjairól és persze legújabb terveiről: a szűkre szabott 70 percben a több műfajban is jelentős alkotásokat létrehozó életpálya számos érdekes eseménye szóba került.
A debreceni származású, Budapesten élő alkotó a ’90-es évek elején robbant be az irodalmi köztudatba. Első verseskötetei (Szétszóratás, A természetes arrogancia, A valóságos Varsó, Tulajdonosi szemlélet, Térerő) provokatív hangvételükkel, szándékolt arroganciájukkal, férfielvű, militáns perspektívájukkal tűntek ki, valamint azzal, hogy a hagyományos tér- és időkoordinátákat radikálisan felülírva egyszerre személyes és mitologikus, konkrét és elvont világot teremtettek. Innen jutott el a Drezda februárban köteten át a lírai életmű eddigi végpontjáig, az emelkedettebb tónusú, a múló időt az öröklét távlatából szemlélő Ultráig, melyben az alkotói szubjektum háttérbe húzódik, a versek középpontja immár a – létező és a költő által teremtett – világ. De Térey nem pusztán az Ady Endre, Paul Verlaine, Szomory Dezső hatásokat ötvöző lírájáról, hanem a Paulus című verses regényéről és drámai munkáiról is ismert. Drámai költeményét, A Nibelung-lakóparkot a Krétakör Színház játszotta Mundruczó Kornél rendezésében a Budai Vár alatti Sziklakórházban – ez az előadás az utóbbi évtized egyik legnagyobb magyar színházi szenzációja volt.
De nagy sikert aratott a Bagossy László által színpadra vitt társalgási színműve, az Asztalizene is a Radnóti Színházban, míg a Papp Andrással közösen jegyzett Kazamaták, mely az 1956-os Köztársaság téri – csúfos – eseményeket dolgozza fel, ha sikert nem is aratott, egy addig megkezdetlen párbeszédet indított el a forradalom történéseinek árnyalt megítélését megcélozva. Legújabb darabja a Jeremiás avagy Isten hidege című misztériumjáték. Négy drámája közül három, A Nibelung-lakópark, az Asztalizene és a Jeremiás is megkapta az évad legjobb magyar drámájának járó díjat. Napjainkban a Protokoll munkacímű verses elbeszélésen dolgozik, mely előreláthatóan a 2011-es évben jelenik majd meg könyv formájában – részletei addig is olvashatók a folyóiratokban, többek közt a 2009/6-os Bárkában is.
Házigazda és vendége érdeklődő társaság előtt beszélgetett, bár a rendelkezésre álló idő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az eddigi életmű minden egyes szegmense terítékre kerüljön. Egy jó hangulatú esti beszélgetéshez persze nem mindig elég a jó szerző, ehhez megfelelő partnerre is szükség van. Ennek az elvárásnak tökéletesen megfelelt az est házigazdája, Darvasi Ferenc, aki felkészülten és humorral faggatta Térey Jánost, aki felolvasásaival is gazdagította az ankétot. Az este érdekes volt és szerethető.