„Tudom, hogy fáradtak vagytok, de végigmegyünk még egyszer?”- teszi fel a kérdést Marton László rendező. – Persze! Akárki akármit mond, a legjobb mércéje annak, hogy mennyire élvezik a színészek a játékot, a munkát, az, hogy még a szünetet is megrövidítik, s szaladnak vissza a próbaterembe. Minden kétséget kizáróan bizonyíthatom: ez most így van! A próbafolyamat talán leggyakrabban elhangzó mondata (az „Adjatok végszót!” mellett – amint már megtudhattuk a Színházkomédia című előadásból is) a „Még egyszer!”. Van egy olyan érzésem, hogy ezalatt a pár óra alatt megsűrűsödött az egy főre jutó „Még egyszer!”-ek száma.
Lement. Egyben. Ez már a célegyenes. Holnap nagyszínpad. A drámaíróverseny forgatókönyve szerint a második csapat kezdi a próbákat. Fél 11-kor. Óraátállítás. „Ettől most félünk, de holnap reggel könnyedén megcsináljuk. Elég időnk van. Nem lesz gond!” – hangzik el búcsúzóul a rendező szájából. Hiszünk neki. Holnap folytatjuk! Jó éjszakát!