Elöljáróban szögezzük le, nem vagyok oda a celeb-világért! Sőt! A színháznak, mint az egyik legbonyolultabb művészeti formának, nem sok köze lehet – valójában nincs is – a gyakran semmiből érdemtelenül feltűnő, és aztán hamar elpukkanó, leginkább bohóckodásukkal maguk után nyomot hagyó „sztárok” felpumpáláshoz.
De azt se hallgassuk el azonban, hogy akadnak üdítő kivételek is.
Ilyen kivételnek számít Vastag Tamás, aki a könnyű-zene, a könnyű-siker a gyorsan megszerzett népszerűség mellett a nehéz utat, a tanulás útját választotta. Vajon miért történhet meg, hogy egy színház társulata, Jászai-díjas művésze, vezetése egy emberként kiáll egy fiatal, „színházi szárnyait” bontogató énekes fiú mellet, lelkesen szurkol neki, s odáig elmegy, hogy még a színház közönségét is felszólítja erre?
Egyetlen szó rá a válasz: a művészet iránti feltétlen ALÁZAT! Az a színházművészethez kötődő mérhetetlen és elszánt komolyság, amivel ez a srác, Vastag Tomi közeledett a társulat felé, az a nem leplezett tudásszomj, amivel a zenei deszkákon már bizonyított fiatal Thália deszkáit is meghódítani akarja.
Vastag Tamásban lehet bízni! Vastag Tamás tanulni akar a tapasztalt színészektől, és ennek érdekében minden tőle telhetőt meg is tesz. Vastag Tamás énekest, egyik legújabb „színésztanoncunkat” megszerettük, közénk tartozónak érezzük – ezért szurkolunk most neki valamennyien.
Jó szívvel, és felelősséget vállalva kérjük, tegyék ezt Önök is! A Sinatra előadásban meg fogják látni, megérdemli!
Fekete Péter igazgató
Békéscsabai Jókai Színház