Egy hétvégés drámaverseny, és mindjárt főpróba! Addig is éppen lázas sürgölődés a színpadon, paravánok dőlnek, dobogók mozognak, érthetetlen színháztechnikai szakszavak és becenevek röpködnek a levegőben. Több lepedőnyi vászon, iszonyú mennyiségű csavaroznivaló és rengeteg feszült ideg. Csak az időből van kevés. A nézőket meghökkentő színpadi látvány, úgy látszik, jóval több munkába kerül, mint azt sejteni lehetett.
Van idő elolvasni a többieket. Legális kémkedés. Most látom, hogy tudósító-kollégám, Kiss Laci megemlített bejegyzésében, amit ezúton köszönök neki, hozzátéve, hogy amíg ő a Bárka szerkesztőségében kávézgat Háy Jánossal, én a hűvös nézőtéren pötyögöm a piros csapat históriáját modern Tinódi Lantos Sebestyénként pulóver nélkül (ha olvassa ezt, esetleg lehozhatja a kardigánom).
Fázás közben lassan beáll a színpadkép, a trégerek felemelkednek, Döme és Geri lassan elhagyják a helyszínt átadva helyüket a színészeknek… Nem, tévedtem, a vetítés-próba lesz. Hiába, mindent a nézőket meghökkentő színpadi látványért! Ha Döme és Geri nem is, de a rengeteg feszült ideg marad. Már csak fél óra maradt a főpróbából, és még sehol a színészek. Izgalmas…