Belépek, megy az értelmezés. A csapott tető alatt Béres László ül, és magyaráz. Szuggesztív rendezői karakter – a korábban harsányan összeolvasó, nagyokat nevető kettes csapat figyelmes, komolyan összpontosító osztállyá formálódott, isszák a rendezői szókat. De nem csak az ivás van, értik is egymást. Béres László fölvet valamit, s színészei máris viszik, alakítják tovább. Bólogatás, hogy oké.
Szép küzdelem ez, keresik a fogást a szövegen, szóba kerül a Három nővér is, meg még sok egyéb, amiről holnap értesülhet az érdeklődő, legalábbis, akinek sikerül befurakodnia. Tudtam, hogy nagy érdeklődésre tart számot a háromnapos verseny, de hogy ekkorára, az meglepett, és meglep ebben a pillanatban is. Kivetítő kell majd a térre.
Nyilatkozott a Bárkának Béres László, hogy mit, olvasható lesz a nemrég nyomdába került rendhagyó lapszámban, tessék kapaszkodni, nyolcvanhat oldal. Azt nyilatkozta, hogy Pozsgai Zsolt a színészekre írta a karaktereket, s hogy az Öreg üreg a hetvenes években játszódik, de a máról szól. Arról, van-e helye az úgynevezett értelmiségnek a világban. Megyek, meglesem.