Tisztelt Kollégáim, akik szereplői és résztvevői a Koldusoperának, és azok, akik más darabokban teszik próbára tehetségüket, szóval, Tisztelt Társulat! Fontos pillanathoz érkeztünk el a mai bejelentéssel: a Békéscsabai Jókai Színház szakmailag megmérettetett, kiválasztatott, részt vesz a POSZT versenyprogramján. Régóta vártunk erre a hírre, régóta akartuk átérezni ezeket az örömteli pillanatokat. Most megadatott számunkra. Nem hiába volt tehát a sok éves erőfeszítés, a társulat hite és elszántsága – elérkeztünk oda, ahová már régen vágytunk: meghívást kapott egy előadásunk a POSZT-ra.
És ezt a sikert valamennyiőtöknek megköszönöm. Hiszen a most elért eredmény egy folyamat kicsúcsosodása, ez a folyamat pedig a tisztességgel elvégzett, komolyan vett és hittel végrehajtott munka, pontosabban munkák sora, sok verejték, sok-sok próba, kudarc és újrakezdés. Utóbbiakból felálltunk, előbbieket tartottuk magunkban.
A siker közös, ugyanakkor mégis egyéni. A köszönet után el kell jutnom a gratulációig, az pedig már egy konkrét produkciót illet meg. Katkó Ferenc kijevi rendezői vizsgájára színpadra álmodta társulatunkkal, színházunkban, Brecht Koldusoperáját, és olyan erőset sikerült álmodnia, hogy most meg sem állunk Pécsig, a legnagyobb nyári színházi fesztiválig. Gratulálok a fiatal színész-rendezőnek, azt hiszem, ennél örömtelibb és ígéretesebb rendezői pályakezdést nem kívánhat magának senki. Tudnunk kell, rengeteg előadás közül választják ki évente azt a tizenötöt, amely a POSZT színpadán szerepelhet. Valamennyi színház álma, hogy az előadásai közül egy eljusson a nagy össz-számadásra. Ne tagadjuk, mi is álmodtunk erről, és bizakodtunk e felől. Szerencse, hogy az álmodozás és a bizakodás csak kisebbik része volt a készülésünknek Pécsre. Folyamatosan, keményen és szívósan kellett dolgoznunk, előadásról előadásra változnunk, fejlődnünk, javulnunk és tisztulnunk. Az, hogy most ott lehetünk ezen a seregszemlén, a rengeteg munka, elszántság, bizalom és kitartás eredménye. És a tehetségeteké, a bátorságotoké és a hiteteké. Hogy össze tudtatok fogni egy ügyért, amely indulásakor még csak arról szólt, hogy egy színészkollégát segítsünk át a vizsgán, de amelynek a folytatása komoly csapatmunkává nemesült, igazi alkotó együttlétté párlódott. Gratulálok tehát a Koldusopera valamennyi szereplőjének, résztvevőjének, háttérmunkásának, mindenkinek, aki jól szólt vagy írt bele, hozzá, érte! És ha az én véleményem számít valamit – nem ünneprontásként –: azért tudnotok kell azt is, a neheze csak most kezdődik. Most nem lehet megállni! Nyárig csiszolni kell tovább az előadást, a darabot, rendezőnek, színésznek, dramaturgnak, világosítónak, hangosítónak… Nem sorolom végig. Sokan vagytok, és hála istennek, nagyon együtt vagytok ebben a produkcióban. Dolgozzatok tovább, ha még nem fáradtatok el! Majd Pécsett, ha véget ér az előadás, akármilyen eredménnyel zárunk is, együtt engedjük el a fáradtságot, a várakozást, az izgalmat, a reménykedést, természetesen a szorongást is, bele a nagy éjszakába! Én ott leszek veletek!
