A Jászai Mari-díjas Kautzky Armand színművész volt a november 15-i Terefere vendége, akivel a Kállai-díjas Kadelka László beszélgetett a Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházában.
Kautzky Armand színművész két ismertetőjegye a szakmai tudása mellett az elegáns, stílusos öltözködés és az összetéveszthetetlen orgánum. Egy többgenerációs színészdinasztia tagjaként már középiskolában az előadóművészet irányába orientálódott, a Madách Gimnázium irodalom-dráma tagozatos osztályába járt és a Színművészeti Főiskolába felvételizett. A középiskola utolsó évében a főiskola tanára megnézte Hamlet szerepében és az első felvételi vizsgán sikeresen tovább juttatta, azonban felvételt csak a második jelentkezésekor nyert. Ami szerinte nem véletlen, okkal történt és azért, hogy tanuljon belőle. Így egy évig a Nemzeti Színház stúdiójában játszott, olyan színészlegendáktól sajátította el a szakma alapjait, mint Őze Lajos, Sinkovits Imre vagy Lukács Margit. Amit ott kezdő színészként kapott ezektől a kiváló művészektől, azt igyekszik ma továbbadni a mai fiataloknak.
A főiskolán Szirtes Tamás osztályába került és tovább haladt a Sztanyiszlavszkij-módszer elsajátításában, amelynek lényege, hogy egy színész nem eljátszik egy figurát, hanem azzá válik, saját személyiségét átlényegítve hozza létre az adott karaktert. A diploma megszerzése után a Madách Színházhoz szerződik, mely társulatnak 20 évig tagja maradt, mert mint mondja, hűséges típus, fontos számára a színházi közösség, a társulati létezés.
Művészi munkásságában kiemelt helyet kaptak a szinkronszerepek, melyeknél a technika mellett kiemelkedően fontos a szakmai alázat, itt ugyanis nem valami eredetiségre kell törekedni, hanem szolgamód kell utánozni a külföldi színész személyiségét. Olyan színészeknek adott magyar hangot, mint Tom Cruise, Clint Eastwood, Pierce Brosnan és Ralph Fiennes, akiknek örömmel rendelte alá a saját színészi önállóságát..
Három évig az Új színház társulatának tagja, Dörner György irányítása alatt vesz részt egy magyar szellemiségű színház létrehozásában, majd Balázs Péter igazgató meghívására évente több szerepet játszik a Szolnoki Szigligeti Színházban. Békéscsabai fellépése, a My Fair Lady Higgins professzora szintén Szolnokhoz köti, hiszen ott már eljátszotta ezt a szerepet, azonban más fordításban és eltérő rendezői koncepcióban, ami egyszerre könnyebb és nehezebb szituáció, hiszen hasonló, de mégis más a szöveg és dalszöveg is.
Tavaly óta művészi beszédet tanít a Zeneakadémián, igyekszik felhívni a diákok figyelmét arra, hogy minden apró mozdulat, gesztus lényeges a nézői benyomás kialakításában, az előadóművészetben minden részletet ki kell tudatosan dolgozni, még akkor is, ha az utólag természetesnek tűnik.
Családjáról megtudhattuk, hogy felesége eredetileg felsővezetőként, marketingigazgatóként dolgozott multinacionális cégeknél, de ezt nem tudta összeegyeztetni a gyermekvállalással, így szakmát váltott, természetgyógyásznak képezte át magát és most reflexológusként dolgozik. A Terefere zárásaként pedig felhangzott a Kautzky Armand színművész névjegyeként is működő kultikus mondat: „a nevem Bond, James Bond”.
Fotó: A-Team/ Ignácz Bence
