Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Az idei, utolsó történetet Lakatos Károly, Magyar Teátrum-díjas maszkmester és Lakatos Károlyné Magyar Teátrum-díjas fodrász osztja meg Önökkel.
A történet, amit most elmesélünk, a 70-es évekre datálódik. Laki Jóska, a Szegedi Nemzeti Színház ünnepelt sztárja akkoriban szerződött Békéscsabára. Egy zenés vígjátékban gyászhuszárt játszott, a bemutató éppen Karácsony előtt volt. Jóska valami vicces csavart szeretett volna beletenni a darabba, ezért kitaláltuk, hogy hatalmas füleket ragasztunk Neki és a nyakába kap egy malomkeréknyi sírkoszorút. Így is lett, természetesen senki sem tudott róla. Én a zsinórpadlásról figyeltem a közönség reakcióját, mindenki dőlt a nevetéstől, a leghangosabban az akkori igazgató, Miszlay István hahotázott.
A hatalmas nevetést kiváltó csínyünket a fodrásztárban ünnepeltük Laki Jóskával, amikor benyitott Miszlay és annyit mondott. Édes Öregeim! Ez valami fergeteges volt! Viszont soha többé ne forduljon elő, 500-500 Ft a büntetésetek! Így hát elég szerény karácsonyunk volt abban az évben, hiszen a havi fizetésünk egyötöde elúszott büntetésre…
Ezzel a mulatságos történettel kívánok vidám szilvesztert és boldog Új esztendőt!
