Az Ibsen Stúdiószínház szolgált otthonául Thomas Mann-Zalán Tibor Mario és a varázsló című Kovács Frigyes által rendezett egyfelvonásos darabnak. A történet a művészetről, a modern ember kultúrához való hozzáállásáról és a manipuláció hatalmáról ad nekünk életre szóló leckét, olykor humoros, máskor vérfagyasztóan drámai módon. Szilágyi Viktor kritikája
A történet egy vidéki kisvárosban játszódik, ahol Cipolla, a bűvész produkciójára vár a közönség, de az illuzionista késve érkezik meg az előadásra. A türelmetlen emberek között van hentes, könyvelő, nyugdíjas, különböző nemű és mentalitású emberek. Amikor az egyik néző el akarja hagyni a termet, váratlanul megjelenik a bűvész, aki a show helyett elkeseredve, a színpad szélén ülve fájdalmas monológba kezd. A kiégett Cipolla megfáradt és művészi önfeláldozása hiábavalóságát érezteti a közönséggel olykor melankolikus, máskor flegma és lekezelő viselkedésével.
A művészt ezek utána négy fiatal zavarja meg, akik késve, ittasan esnek be a színházba, ahol elfoglalva helyüket tovább gúnyolódnak a bűvészen. A torz Cipolla és a fiatal suhanc, Mario hamar ellenséget látnak egymásban, ami két világ ellenállásának szimbóluma.
A történet három fő témával foglakozik: a művészi áldozatkészségről, korunk embereinek a művészethez való hozzáállásáról és a szabad akaratról. Cipolla alkoholista és kiégett előadóművészként próbálja közönségével – leginkább Marioval – megértetni, hogy létének alapját a nézők jelentik, akikért ő, mint művész testileg és lelkileg feláldozza magát. Ezért cserébe ő csupán tiszteletet kér, amit látszólag ezen az eldugott településen sem kap meg. Ennek kivívása érdekében egyre messzebb megy produkcióival, ami sokszor ízléstelen és szégyenteljes helyzetbe hozza a körülötte lévő közönség tagjait. Ezekkel a cselekedeteivel maga ellen fordítja a nézőket, aminek következtében egyre frusztráltabb lesz és ezáltal saját magát is az őrületbe kergeti. Túlzott bizonyítási vágya veszélyes helyzetbe sodorja Cipollát.
A közönség különböző korú és társadalmi státuszú tagjai egyaránt lekezelőek a varázslóval, de Mario és barátai olyan kulturális normákat lépnek át, ami kellemetlen mindenki számára a teremben. A modern ember összecsapása a művészet képviselőjével sokszor egyoldalú, de a fiatal fiú észre se veszi, hogy saját magát is nevetség tárgyává teszi. A nyers hozzáállású és szemtelen modorú fiatalokat nem érdekli önön vagy embertársai becsülete vagy méltósága. Cipolla kulturális és művészeti ismereteivel nem nyerhet szellemi párbajt ellenük, így egyre jobban lealacsonyodik hozzájuk és aljas trükkökkel hozza őket kellemetlen helyzetbe.
Harcuk közepette a bűvész trükkjei és hipnózisai segítségével rámutat: a szabad akarat nem létezik, csupán elhiteti velünk a világ, hogy mi döntünk sorsunkról. Ennek árnyékában Mario megpróbálja megcáfolni Cipolla kijelentését, aki elfogadva a kihívást, bolondot csinál a közönségből és a fiatal suhancból is. A bizonyítási vágytól fűtött bűvész nem ismer határokat, így a fiatal pincérfiúnak is veszélyes eszközökhöz kell folyamodnia.
A darab két ellentétes karakter harcát állítja középpontba. Cipolla szerepében Gulyás Attila egész idő alatt leköti az ember figyelmét, hiteles alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a történet megrendítő legyen. Persze ehhez szükség volt Lehoczky Mihály közreműködésére is, aki méltó társa volt színésztársának. Mellékszerepekben olyan nagyszerű színészek működtek közre, mint Liszi Melinda, Komáromi Anett, Jancsik Ferenc, Koleszár Bazil Péter, Mészáros Mihály, Biró Gyula, Harcsa Boglárka.
Igaz, Thomas Mann eredeti művében sokkal lekezelőbbnek hat Cipolla jelleme, erősebben érződik gőgössége, hiúsága és beképzeltsége, mégis ez a más fajta megközelítése a karakternek számos más mondanivalót is nyújt a nézőnek.
Betekintést nyerhet az ember a színfalak mögé, ahol minden egyes előadás előtt hatalmas munka folyik, aminek célja az emberek szórakoztatása, tanítása és nem utolsó sorban a manipulálása. Ne feledjük, sosem tudhatjuk biztosra, hogy nem mi vagyunk a fő műsorszám Cipolla műsorában.
