Az 1990-es évekbe helyezi át Tege Antal rendező a Mikszáth Kálmán ismert regényén alapuló történetet, amelyet november 22-én mutatunk be a Nagyszínpadon. A jelmezek és a zene is – néhány kivételtől eltekintve – a rendszerváltás korát idézik meg.
Tege Antal a darab olvasópróbáján elmondta, márciusban, ajándékként 50. születésnapjára kapta ezt a rendezést Seregi Zoltán igazgatótól, aki azt kérte tőle, hogy ha lehet, ne változtasson nagyon a történeten. Ő korábban mindig saját maga által választott darabokat rendezett, így ezt először „meg kellett szeretnie”. Mint mondta, miután „kicsit megregulázta”, „már jól alakult a viszonyuk”.
S hogy mi lett abból, hogy ne nagyon változtasson rajta?!
A rendező elmondta, Mikszáth a romantika korának írója volt, de maga már a kritikai realizmus irányába fordult. Bár sokan azt hiszik, hogy ez egy szerelmi történet, valójában társadalomkritika. A regény 1908-ban jelent meg, egy 1901-es, valós, az újságokban is szereplő történet alapján írta az író, amelyet ő az 1880-as évekbe helyezett. Történelmi háttérként az 1848-49-es szabadságharc és a kiegyezés jelent meg.
Ez véleménye szerint a ma élő embernek már túl régi; a konfliktusok, például a szerelmi kompromittálás sem úgy csapódik le ma, mint a 19. században. Emiatt tette át a történetet az 1990-es évekbe, amelynek ugyanúgy megvan a történelmi háttere: az 1956-os forradalom.
Tege Antal rendező nyilatkozik
Az átiratot Czene-Polgár Donát végezte el, aki elmondta, „a szövegkönyvben egyetlen Mikszáth-sor sem maradt”, de az eredeti történetszál végigfut benne. A regény cselekménye öt évet ölel fel, színpadon ennél rövidebb időt fog át a történet. A harmadéves egyetemista hallgatónak ez az első munkája Békéscsabán; az első változatot ráadásul tovább kellett „szelídítenie”, amikor kiderült, hogy a darabot 7. és 8. osztályosoknak is játsszák.
Vacsi Dávid díszlettervező nem klasszikus díszletfalakat tervezett. Fehér szövetanyag – amelyből mintegy 500 méternyit használnak fel – és azok változásai, valamint a rájuk történő vetítés hozza létre a szobabelsőket. Elmondta, statikusabb díszlettel könnyebb dolgozni, itt a szövet esése is okozhat kihívást, de állító próbán már megnézték, és működött a terv.
Tege Antal elmondta, a fehér anyagokon a vetítés megduplázódik; egy gyöngyfüggöny leeresztésével pedig még egy „plusz térsík” jön létre, amivel „óriási térhatás érhető el”. Elárulta: díszítőt nem nagyon szeretne a színpadon látni, a szereplők maguk alakítják át majd a szöveteket, hozva létre kvázi új tereket.
A jelmezek – amelyeket Kiss Kata tervez – is a ’90-es éveket idézik, a Tóth családot „Dallas feeling” lengi majd körül; és a zene is főként a ’90-es évek hip-hop és techno zenéje lesz – igaz, csak feldolgozva – mondta a rendező. Elárulta, két zenei darab „lóg majd ki a sorból”: a vadászjelenetnél átvesznek egy motívumot az 1960-as, ismert filmfeldolgozásból; a darab végén pedig egy Beethoven-nyitány csendül fel, amely 1956-ot idézi meg.
Seregi Zoltán igazgató elmondta, ez a negyedik magyar darab lesz idén, amelyben a teátrum csaknem összes szereplője játszik, sőt mellettük a Színitanház első-, másod-, és harmadéves hallgatói is. A főbb szerepekben Czitor Attila, Kiss Viktória, Bartus Gyula, Katkó Ferenc, Csonka Dóra, Csurulya Csongor láthatók; Mikszáth Kálmánt a rendező Tege Antal alakítja majd.
„Csodálatos – írja Mikszáth Kálmán –, hogy az emberek rendesen többet költenek, mint kellene.” Nincs ezzel máshogy Noszty Feri sem, aki váltót hamisít, hogy az elkövetkezendőkben is tovább nyújtózhasson, mint ameddig a takarója ér. Hogy adósságaiból kimentsék, gazdag férjet szereznek a húgának, ám még ez sem elég ahhoz, hogy fenntartsák a látszatot, így nem marad más hátra, mint hogy neki is megfelelő, lehetőleg dúsgazdag arát szerezzenek Tóth Mari személyében. Az úri címert megaranyozni kívánó hozományvadász fiú és a gazdag polgárleány históriája mögött felsejlik a millennium utáni magyar nemesség mély értékvesztése és züllöttsége.
Kép: jokaiszinhaz.hu
