Zseniális romantikus vígjáték az Intimtérben.
Némi dilemma előzte meg e cikk megírását, ugyanis a tudósító hűvös szerepéből ki kell lépnem: A pillangók szabadok ugyanis az egyik legjobb előadás, amit az utóbbi években láttam. Tege Antal rendezése megfelelő arányban elegyíti az embert próbáló élethelyzeteket és a humort, és anélkül mutat fel dilemmákat, megakadásokat, hogy a darab okoskodóvá, kioktatóvá válna; úgy hat meg, hogy mentes minden hatásvadász elemtől. Az igazi könnyektől a felszabadult nevetésig vezeti a nézőt, és természetesen nem marad el a boldog befejezés sem. A néző úgy hagyja el az Intimteret, hogy napokig van min gondolkodnia – többek között azon a soha fel nem oldható problémán, miszerint „Ki vagyok én a darabból?”.
Don, a fiú talán, aki végre egyedül akar lenni, de önfeledten adja oda magát az első szembejövőnek? Jill, aki nem tud akkora marhaságot elkövetni, amin hippi anyja fennakadna? Nincs kiről leválnia, nincs ki ellen lázadnia (honnan is ismerős ez most, ötven évvel később)? A lány szíve tiszta, és nem akar hazudni, a vége felé kiderül, hogy még magának sem. Vagy Mrs. Baker, az anya bőrébe bújnánk szívesen, aki csak jót akar, ezért nem engedné ki a fiát a kivattázott gazdagságból? Kinek kell itt megváltoznia? Ígérhetünk-e hűséget valakinek, ha nem tudjuk, később be tudjuk-e tartani?
A történetből egyetlen mondatot sem szeretnék elárulni, azzal ugyanis megrövidíteném a nézőt. Azt hiszem, a mű egyik üzenete, hogy a csalódástól való félelmet le lehet győzni. Ha sosem kockáztatunk, nem tesszük kockára a szívünket, akkor talán nyugodtabban létezhetünk – de rizikó nélkül ér-e valamit az élet?
A Pillangók megnézésekor olyan kor iránt érezhetünk nosztalgiát, amelyben nem is éltünk. Az előadás szerves része a hatvanas évek végének-hetvenes évek elejének zenéje, a virággyerekek számai. Pass joint, no judgement, make love- not war, harsogják a szoba plakátjai. Jimmy Hendrix, John Lennon és Buddha jól megfér a gumiabroncsból készített asztallal, a füstölőszaggal, a nekünk retró, de 1969-ben még nagyon is valóságos, jelen idejű bútorral, amelyen lehetetlen normálisan ülni.
Don szerepében Czitor Attila az utolsó mozdulatig olyan hiteles, hogy egy rövid ideig azon tűnődtem, hogy tanulhatta meg vakként a szerepet. Jillt, a hebrencs, szókimondó lány Földesi Ágnes Villő alakítja nagyszerűen, méltó ellenlábasa Kovács Edit Jászai Mari-díjas színművésznek, aki Mrs. Baker szerepében lép színpadra. Ralphként a karaktert hibátlanul játszó Laszkó Viktor színészhallgatót láthatjuk.
A pillangók szabadok nem hazudja magát remekműnek, nem párja a nagy klasszikusoknak, de ugyanúgy elmesélhetetlen. Egy Broadway-darab, amelyben benne van pőre testünk esendősége, de az is, hogy a köztünk lévő árkok, ha be nem is temethetők, de igenis átléphetők. Mindenképpen nézzék meg!
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
