Mindig öröm olyan darabot látni, amelynek erős mondanivalóját remek színészek, zenészek, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok és nem utolsósorban a rendezés teszi felejthetetlenné. Az Ősvigasztalásban minden összhangban van egymással és az első pillanattól kezdve beszippantja a nézőt az a különleges atmoszféra, ami bejárja a Sík Ferenc Kamaraszínházat. Szilágyi Viktor írása
Történetünk főhőse Csorja Ádám, aki komoly bajba keveredik a XX. század eleji társadalommal. Bátyja, Ambrus váratlanul meghal és végakarata, hogy pogány szokások szerint égesse el a testét. Az új világ – amelynek számos törvénye és szigorú vallási meggyőződései vannak – elítéli a tettét. Életét tovább nehezíti egy másik konfliktusszál is: szerelmes lesz Julába, barátja mostohalányába, akinek nem ő az egyetlen hódolója.
Az ősi, népi kultúra kiveszni látszott és egy új világ képe kezdett formálódni, ami szigorú erkölcsi szabályok mentén törvénykezett. Az első nagy világégés alatt az emberek sosem látott kegyetlenséggel és pusztulással találkoztak, ami mindenki számára nagy trauma volt. Csak néhány olyan közösség létezett, ami ugyan a keresztény vallás szokásait követte, mégis megtartották pogány rítusaikat. A természet tisztelete, az ősi szokások megtartása számos konfliktushoz vezetett. Ezekre utal a darab is, amikor a csendőr szomorúan konstatálja, hogy sok ártatlan ember ül a börtönben, akik olyanok, mint Csorja Ádám.
Mikor a néző belép a nézőtérre, mintha egy rituálé közepére érkezne meg… Az első fél órában megismerjük a talpig becsületes Ádámot, a bátyját, Ambrust, a barátját, Mártont és annak fogadott lányát, Julát. A konfliktus Ádám és a törvény között akkor veszi kezdetét, amikor testvére testének elégetése után megérkezik a falu bírója és a községi jegyző, aki számon kéri, hogy a haláleset miért nem volt bejelentve, valamint a test holléte miatt is zaklatják főhősünket. A probléma csak bonyolódik, amikor gyilkossággal gyanúsítják meg a bíróságon, ő pedig tanúk nélkül próbálja védeni igazát. Ez a feszült helyzet egyértelműen a darab csúcspontja. Az új bíráknak nem elegendő érv, ha egy ember becsületes, és többen – köztük a falu bírója is – váltig állítják, hogy ő nem ölte volna meg soha szeretett testvérét. Nekik bizonyítékok kellenek, és az ember szava a törvény előtt mit sem ér. Bár a gyilkosság vádja alól felmentik, a pogány rítus miatt mégis bezárják tíz hónapra a „tömlecbe”. A férfinak nincs választása: menekülnie kell a törvény elől Gálfi Bence csendőrrel az oldalán, s a történet ezen pontján végül tragédiához vezetnek az események.
A díszlet páratlanul szép, szerintem az egyik legjobb, ami eddig a Sík Ferenc Kamaraszínházban megépült. Segítségével a víz, a tűz, a föld és a levegő egyszerre elevenedik meg a színpadon. A zene az egész darab alaphangulatát tökéletesen visszaadja és nagyon öröm látni, hogy a színészek is olykor a zenekar részét képezik, ugyanis ők maguk is játszanak hangszereken és énekelnek.
A szereposztás parádés: Csorja Ádám szerepében Kovács Frigyesnél jobban senkire sem illett volna ez a szerep. Mély, tekintélyt parancsoló hangja, kiállása és hiteles alakítása felejthetetlenné teszi a darabot, ugyanakkor méltó partnerei az előadásban Szélyes Imre és Szőke Pál. Liszi Melinda remekül oldotta meg Jula szerepét, egy teljesen más arcát mutatja meg, mint például a Mario és a varázslóban, vagy a Mennyországban. Gulyás Attila és Mészáros Mihály jól hozta azt a két fontos karaktert, akiknek köszönhetően a két világ – az ősi népszokások és a törvény – konfrontálódik. A történet feszült pillanatainak feloldásaiért Nagy Róbert, Balázs Csongor és Ragány Misa a felelősök, akiket hármas szerepben láthatunk, mint három legény, a törvény bírái és transzcendens szellemlények, amik a rítusok során elevenedtek meg. Bár mindegyik szerepben más feladatuk volt, azt segítették elő, hogy az olykor pattanásig feszült helyzetbe némi humort csempésszenek, éppen annyit, ami még nem zökkenti ki a nézőt.
Összegezve, aki megnézi az Ősvigasztalást, nem fog csalódni, ugyanis egy olyan komplex előadásra vált jegyet, amiben minden benne van, amit egy színházi darab nyújtani tud a nézőnek. Az Ősvigasztalás méltó premierje a 2017/2018-a évadnak, ha a többi előadás is ilyen színvonalú lesz, akkor remek hónapoknak nézünk elébe.
