A színházi kényszerszünetből családi szabadság lett, Puskás Dániel a békéscsabai albérletet a nagyszülők jászágói kertesházára cserélte, ahol két kisgyermekével és óvónő feleségével sokkal barátságosabb a karantén. Az idilli időszak azonban nem feledteti sem a színház hiányát, sem a járvány következményeivel kapcsolatos kérdéseket.
A nagy telken kiválóan lehet játszani, a nyuszik, a kecskék az udvaron igazi kalandot jelentenek az öt- és egyéves apróságoknak, akik legjobban mégis annak örülnek, hogy otthon van és többet tud velük foglalkozni az apukájuk. A Békéscsabai Jókai Színház színésze az öccsének is besegít a házfelújításnál, fúr, farag, fest, mindent megcsinál, amit csak kell. Utoljára A vörös postakocsi Anna-bálos jelenetében az egyik színész szerepét próbálta, és mint mondja, nagyon szíven ütötte, amikor kiderült, hogy elmarad a premier, utána pedig kormányrendelet tiltotta be az előadások megtartását, bezárt a színház.
- A helyzet azóta is bizonytalan. Nem tudjuk, mikor folytathatjuk, lesznek-e nyáron előadások, visszaállhat-e szeptembertől a régi rend. A bizonytalanság a legrosszabb.
- A gyerekek mellett nincs megállás, az együttlét boldogság, az építkezés is komoly munka, jó érzés, ha az ember segíteni tud, de mindez nem pótolja a színházat.
- A rutin, a színpad, a próbák, az előadások nagyon hiányoznak, amikor ilyen hirtelen vesznek el mindent, olyan, mintha egy szerelem szűnne meg. Mivel vállalkozóként dolgoztam a színházban, érzékenyen érint a létbizonytalanság. Két nagyon nehéz hetem volt, de talpra álltam, itt van dolgom, feladatom, tennivalóm. Pályáztam támogatásért a Színházi Szolidaritási Alaphoz, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bekerülhettem azok közé, akik kaptak segítséget. Tudok nagyon sok olyan színészről, akik nagyon nagy bajban vannak, és ahol csak lehet, szeretném felhívni a közönség figyelmét, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a szabadúszó színészeket és a munka nélkül maradt háttérmunkásokat. Ehhez megvannak a megfelelő alapítványok.
- Mi a véleményed a világjárványról, az óvintézkedésekről és egyáltalán a következményekről?
- A járvány nyilván komoly figyelmeztetés az emberiségnek. Azt hittük, mindent tudunk, mindenre fel vagyunk készülve, mindent lehet nekünk a Földön, és most a tanulópénzt ki kell fizetni. A járvány leállította a világot, kényszerpihenőre küldött bennünket, kaptunk időt, hogy átgondoljuk a dolgainkat, mérlegeljük, miként menjen tovább az élet. Most kevesebb a forgalom az utakon és a légtérben, tisztul a levegő, ez jó. De nagy bennem a félelem, hogy vajon tanul-e a történtekből az emberiség. Velencében nincs tömeg, tiszta a tenger, visszajöttek a halak. De ha elmúlik a járvány, ugyanazzal a lendülettel folytatjuk, ahol abbahagytuk, vagy okosabban élünk majd? Ilyen kérdések foglalkoztatnak.
- Fontos, hogy a karantén alatt is karban tartsuk magunkat, és ha végre feloldják a tilalmat, készen álljunk a folytatásra. Ezt hogyan lehet itthon elérni?
- Rengeteget olvasok. Most éppen Philip Pullman Az Úr sötét anyagai című trilógiájának kiegészítő kötetét, A por könyvét. A sci-fi fantasy mindig is meghatározó volt számomra.
- Újabb mesét nem írsz?
- Mesét nem, de írással is foglalkozom. Elkészült egy musical szövegkönyve, most a zenei anyagán dolgozom Lévai Attilával és Pelle Lászlóval. Ez Steven Millhauser egyik novellájának színpadi adaptációja. Zenés karanténvideókat is csinálunk a Replay Akusztik együttessel. Ez a színház fiataljaiból és a Színitanház néhány diákjából összeverődött zenekar. Így próbálom pótolni a színházat, amíg nem tudunk újra játszani.
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM
