December 6. már a harmadik péntek lesz premierrel; november 22-én a Két összeillő ember, 29-én a Tanulmány a nőkről című darabot mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház. A szív hídjai című előadást Merő Béla rendezi, a különleges produkció előzményeiről és újdonságairól a főpróbahéten beszélgettünk.
- A színmű Robert James Waller Madison megye hídjai című regényéből készült, ami az Egyesült Államokban bestseller volt. A könyvből A szív hídjai címmel Clint Eastwood írt forgatókönyvet, rendezett filmet 1995-ben. A filmből készült a színpadi változat.
- A regény mindig összetettebb. Az alaptörténet az, hogy Francesca gyerekei megkeresik Wallert, az írót, több alkalommal találkoznak és elmesélik a történetet, odaadják a naplót. Az édesanyjuk szerelméről a halála után értesültek. Az író, miután túljutott az interjúkon, elkezdett nyomozni Kincaid, a fotóriporter után, aki a találkozást követően abbahagyta a fotózást, és egy vidéki kisvárosban telepedett le, abszolút visszavonult a világtól. Ez a találkozás egy olyan teljes dolog, halálosan komoly volt számára, ami nagyon ritkán adódik, és persze az is, hogy utána nem lehettek együtt. Természetesen mindezt a filmben nem lehetett megcsinálni, mert túl dokumentumjellegű lett volna. A film úgy kezdődik, hogy megjelenik az ügyvéd, a gyerekek belenéznek a dokumentumokba, és megelevenedik a múlt Francesca szemszögéből, hiszen az ő hagyatéka ez az egész történet.
- Úgy tűnik, értékes forrás a regény, amiből fontos részek kerülnek újra színpadra.
- Igen, a filmben furcsa helyzetben van a férfi, olyan, mint ha kalandor lenne, valameddig kalandor is, de aztán történik vele valami. De nem tudjuk meg, hogy mi, csak a leveleiből, az ő hagyatékából, hogy abbahagyott mindent. A regényben viszont nagyon fontos mondatai vannak Kincaidnek, amit kár lenne kihagyni. A darabot Zöldi Gergely alkalmazta színpadra, Budapesten mutatták be, aztán játszották több színházban is. Mindenképpen komoly kihívás a rendezés, hiszen hollywoodi sikerfilm, bestseller volt, egy év alatt hihetetlen mennyiséget eladtak belőle. A nyáron újra megnéztem a filmet, de nagyon lassúnak találtam, nem az én világom, nehézkes, egészen más kell ma. A regényből sok részt kiragadtam, ami az én életem is; amikor az ember öregszik, számot vet az élettel, szembe kell nézni a halállal, tudni kell, mi az a hagyaték. Ezek a részek kimaradtak a korábbi adaptációból, ezért összeraktam egy ajánlatot Zalán Tibornak, aki stilizálta, és a közös vajúdások után állt össze az irodalmi szövegkönyv, ami alapján dolgozunk.
- Azt hiszem, olyan előadás készül, ami megérinti a szíveket, mindenki felteheti magának a kérdéseket saját életével kapcsolatban. S nem lesz könnyű kibírni sírás nélkül…
- Már a próbákon is sírtak… Ez alapvetően epikus mű, drámai értelemben véve a konfliktus nem jellemző, a konfliktusok érzelmi szinten zajlanak. Mind a négy ember számára lényeges a szembesülés, az anya szembesülése ezzel a fantasztikus négy nappal, a szerelemmel, Kincaid, aki világcsavargó volt, szembetalálkozik olyasmivel, amivel soha életében nem. Két hős, egyik soha nem mozdult ki otthonról, ez Francesca, a másik bejárta a világot, ez Robert, és voltaképpen ugyanazt járják be belsőleg. A két gyerek úgy nevelkedett, hogy a család az szent dolog, és az anyai hagyaték feldolgozásakor szembesülnek az életükkel; a lány fellázad, és ott hagyja a férjét, a fiú meg azt mondja az élettársának, hogy szeretlek.
Francesca Johnson szerepét a filmben Meryl Streep, Robert Kincaidet Clint Eastwood játszotta. A Jókai Színház az Intimtérben Zöldi Gergely színpadi változatát, Zalán Tibor József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, dramaturg és Merő Béla Fehér Rózsa-díjas rendező átdolgozását mutatja be. Az előadásban két Jászai Mari-díjas színművészt, Bartus Gyulát és Kovács Editet, valamint Boldog Ágnest és Szabó Lajost láthatja a közönség.
Niedzielsky Katalin
