Március 15. alkalmából Békéscsabáért kitüntetést vehetett át Szarvas Péter polgármestertől Bojczán István, a Békéscsabai Jókai Színház színpadi műszaki csoportvezetője. Az elismerésről, a színházhoz és a városhoz fűződő kapcsolatáról beszélgettünk.
Bojczán István korábban is számos kitüntetést kapott, többek között Magyar Bronz Érdemkeresztet, minisztériumi kitüntetést és Magyar Teátrum Díjat, de a mostani elismerés különleges helyet foglal el az életében. Ez a díj abban más, mint a többi, hogy ez helyi, a városhoz kötődő kitüntetés, ahol nagyon sokan ismerik az eddig elvégzett munkáját, tevékenységét, ami nemcsak a színházhoz, hanem a város más rendezvényeihez is kapcsolódik.
A március 15-ei ünnepséghez például toborzóirodát, a Fiume szállóban Pilvax kávéházat alakítottak ki a segítségével, korábban az október 23-ai ünnepségsorozat vagy a Szent István téri tisztavatás szervezésében is kivette a részét, valamint tagja a Békéscsabai Hagyományőrző Körnek is. A Tunyogi-emléktábla avatása kapcsán, mint hajdani P. Mobil-rajongó, most kapott a zenekar volt tagjaitól egy emlékpolót, amely eszébe juttatta a hetvenes évekbeli koncertutak élményeit, amik politikai atrocitásoktól sem voltak mentesek.
Hivatalosan 1973. október 10-étől dolgozik a színház állományában, az itt töltött évtizedek nagyon gyorsan elteltek, ami annak köszönhető, hogy egy ilyen intézményben soha nem adódik kétszer ugyanaz a megoldandó feladat.
A régi időkben 23 bérletes és kettő bérletszünetes előadás volt, emellett húsz alkalommal a környékbeli településekre, sőt a megyehatáron túl is elvitték a színdarabokat. Ezeket a vidéki bemutatókat különösen szerette és egyúttal az adott települések nevezetességeit, műemlékeit is felkereste, nagy érdeklődéssel figyelte meg az akkor még működő tanyavilágot.
Visszaemlékezett Miszlay István tevékenységére, aki kitalálója volt a Gyulai Várszínháznak, a teátrumban előadott mesedarabokhoz kapcsolódva szerződést kötött a Magyar Televízióval, felvételeket készítettek és tévéjátékként országosan sugározták azokat.
Úgy véli, egy vidéki színháznak sokféle műfajban kell előadásokat bemutatni, emellett a Jókai Színház az egyetlen olyan közép-európai teátrum, amely tíz játszóhellyel rendelkezik. Nagy szeretettel vezeti a kulisszajárásokat, ahol a nézők betekintést kapnak az amúgy számukra nem látogatható területekre, információkat gyűjthetnek a technikai felszereltségről. Egyedülálló, hogy a színházzal egy épületben található egy bábszínház is, ezáltal a látogatók a kisbabáktól a nyugdíjasokig lefedik a nézők korosztályait.
Elmondta, hogy a Terefere programokon olyan információkhoz juthatott, amik csak itt, ebben az intim közegben hangzottak el, nagy tisztelettel vett részt a Mindentudás Színházi Egyeteme előadásain.
A városhoz fűződő viszonyát fejezi ki egy szlogen-javaslata: „A mi füvünk a legzöldebb”, ami tömören adja vissza lokálpatrióta gondolkodását, a város iránt érzett büszkeségét. Kiemelte, hogy a különböző darabokat a színház elviszi az iskolákba is, ezáltal „kitermeli” a következő színházba járó generációt, valamint a bérletes előadások fontosságát, amik tulajdonképpen előre hozzájárulnak a teátrumi tevékenység finanszírozásához.
Rácz Attila
Fotó: Ignácz Bence/A-TEAM
