Azt, hogy az Egri csillagok bemutatója látványban is valami egészen különleges produkciót ígér, már a december eleji sajtónyilvános olvasópróbán lehetett sejteni. Egyed Zoltán díszlettervező elárulta, hogy virtuális világot, „kiterjesztett valóságot” varázsol a színpadra. (Niedzielsky Katalin interjúja)
- Várkonyi Mátyás és Béres Attila történelmi musicalének bemutatója óriási vállalkozás a Békéscsabai Jókai Színházban. A díszlet, a színpadkép megálmodásakor mi inspirált elsősorban, a regény vagy a film, esetleg a 22 éve országszerte nagy sikerrel játszott zenés változat?
- A legelső, ami eszembe jutott a tervezéskor, az a film volt, a nagyon szép képek, amik jellemzik az Egri csillagokat. De nagyon fontos az is, hogy amikor a regényt olvassuk, elképzeljük magunknak a látványt. Arra gondoltam, mindezt miért ne mutathatnánk meg a színpadon. Gárdonyi regényéből indultam ki, az volt a segédanyag nekem is, és Katkó Ferenc rendezőnek is. Gárdonyi Géza nagyon szépen leírja a helyszíneket, leírásaiból el tudjuk képzelni a hangulatot, hogy hol is vagyunk. Nem túl részletes a leírás, inkább felvázol mindent, ez motivált elsősorban. A másik egy szakmai motiváció: tavaly nyáron részt vettem a Prágai Quadriennálén, ahol hetven nemzet színházi szakemberei, díszlet- és jelmeztervezői, designerei, szcenikusai találkoznak. A fórum engem abban erősített meg, hogy van egy bizonyos haladás, látni kell, hogy a technika hogyan vonul be az élet minden területére, természetesen a színházba is. A virtualitás mindig is motivált, és amit hallottam, kíváncsivá tett, érdekel, hogy az új technikával mi mindent lehet csinálni.
- Milyen látvány fogadja majd a közönséget, és melyik korosztálynak készült?
- Az előadás tulajdonképpen egy játék a fiataloknak, ifjúsági bérletben megy. Látom már a kislányomon is, hogy ez a generáció milyen fogékony rá, mennyire érti ezt a digitális nyelvet, aminek nyilván megvan az előnye, de a hátránya, a veszélye is. Megvan a vágy, a hajlam, ügyesen kell használni a színpadon. Ha a diákok beülnek az előadásra, a kiterjesztett valósággal hasonló élményt kapnak, mint a számítógép előtt.
- Reméljük, annál azért többet is…
- Persze, hiszen a lényeg marad, ez pedig a színész és a közönség közvetlen kapcsolata. Tulajdonképpen a festett színpad is virtualitás, csak más, de a lényeg nem változik, csak az anyag szövete… S a számukra már természetes eszközzel jó ügyet szolgálunk, nem buta játékot adunk, hanem értéket, irodalmat, zenét, történelmet. Sokat számít a koreográfia és a zene, a hangrendszer. A csatajelenetekben nem lesz pirotechnika és veszély, de látványosabb majd a tűzkerék.
Niedzielsky Katalin
Fotó: Lipták Szabolcs/ A-TEAM
