Eperjes Károly Békéscsabán rendez!- adták hírül öles betűkkel az újságok és fő műsoridőben a televíziós csatornák. A megelőlegezett bizalom nem volt hiába való. Szíki Károly írása.
Egy gombostűt nem lehetett leejteni, annyian voltak a nézőtéren, s azt mondják, itt nem divat vattázni, nem megy körbe az igazgató levele, hogy közönséget toborozzon, van anélkül is. Békéscsabáról az járta régebben a főiskolások körében, hogy ha nem leszel jó, akkor mehetsz Békéscsabára játszani! De ez már igen régen volt, mert a békési teátrum erősen a vidéki élvonalhoz tartozik sorra nyeri a fesztivál- díjakat, s míg egyes helyeken lefáradt és kiöregedetté vált társulatok szórakoztatják utánjátszó-utánzó darabokkal a közönséget, és saját ízlésükre próbálják átnevelni a nézőiket, a Jókai Színház friss, dinamikus erőkkel, saját arculattal rendelkező teátrum.
Erre tesz igazolást a legújabb Schiller-bemutató is. A mindössze 45 évet élt weimari mester legjelentősebb német drámaíróként tartják számon, aki filozófiai munkálkodása, műfordítói ténykedése közben megírta többek között a Don Carlos, A haramiák, A genovai Fiesco összeesküvése, Stuart Mária, Az orleansi szűz, Turandot, Tell Vilmos drámáit,melyek a világ színpadjain a legtöbbet játszott művek.
Ha valakinek nem „ugrik be” Schiller, mint drámaíró, akkor csak Beethoven IX. szimfóniájából az Örömódára kell emlékeztetni, s máris dúdolja Schiller versét.
Ugyanígy vagyunk azzal is, ha emlékezetünkbe kell hozni Schiller legnépszerűbb darabjának magyarországi bemutatóit. Hosszas gondolkodás után talán az egri Gárdonyi Géza Színház 1997-es bemutatójára lehet még foszlányokban emlékezni, de 2-3 alakításon túl aligha maradt meg 20 év elteltével valami az emlékezetekben. Ezért segítségül kérve a korai kritikát, összevetést lehet tenni egy letűnt kor és egy felívelő színházi formáció között.
Meg kell jegyezni elöljáróban, hogy Békéscsabán ez a produkció szinte tökéletes. Kisebb korrekciókkal még jobban meg is közelítheti azt.
A kritikai megközelítés így fogalmaz (Niedzielsky Katalin írja ): Ármány és szerelem: Friedrich Schiller gyönyörű drámájából Eperjes Károly rendezett szép díszletben, gondolatébresztő előadást a Békéscsabai Jókai Színházban. Ferdinánd és Lujza Rómeót és Júliát idéző tragikus szerelmének, a német klasszika halhatatlan remekének üzenete több mint 230 év múltán sem veszített értékéből.
K.ZS. így ír az egri produkcióról 1997 februárjában:
A rendezésről (Beke Sándor) nem mondható el, hogy túlzottan fantázia dús volna… kitűnő lehetőséget szalasztott el. Schiller szelleme Egerben nem lobog, csak pislákol. A tüzet Áts Gyulán (Kancellár) kívül Nagy András és Szíki Károly szítja fel. Csak dicsérni lehet Szíki Károlyt, aki Von Kalb udvarmester alakjában ragyogó kreativitásról tanúskodik. Lufikat hord magával, hiszen ilyen üres fejű léggömbökből áll a herceg udvartartása. Kár, hogy némelyik szereplő nem tudott felzárkózni hozzá, mert olybá tűnhet, hogy Szíki lejátszaná a többieket. Holott arról van szó csak, hogy , hogy ezen a szerepen Szíki nem félgőzzel dolgozott. Áts Gyula és Szíki kettőse „darab a arabban”.
Venczel Valentin(Wurm) semmit nem tud bizonyítani, ki is valójában a karrierista, sunyi Wurm. Réti Árpád sem remekel Miller muzsikus szerepében, a játéka pátosszal teli. Saárossy Kinga nem az egri Milfordot könyveli majd el élete nagy alakításaként, ami kissé művi.
Nos, a békéscsabai produkcióban a rendező Eperjes Károly fantáziadús, él a nagyszerű lehetőséggel, amit Schiller felkínál. Néhány helyen magára hagyja ugyan a szereplőit, s ez az alakítások lehetőségét korlátozza, de a végeredmény hatásfokát így is magasan lehet mérni.
A Schiller- szellem lobog a Jókai Színházban, még akkor is így van ez, ha a végén megjelennek a migránsok a spájzajtóra vetítve, ami meglehetősen idegen-modern és fölös asszociáció, de ez ízlésbeli kérdés, a teljesítményből semmit nem von le.
Von Kalb (Tege Antal) nagyszerű alakítás. A végletekig sértett, így kihasználható, manipulálható embert nem fizikai torzulással formázza meg a színész, hanem a belső „defektet” raccsolással szemlélteti.
Von Valter (Bartus Gyula) kabinet alakítást nyújt a csabai előadásban. Kidolgozott, következetes és nagy formátumú alakítás. Ugyanez mondható el Lady Milfordról(Komáromi Anett) is. Hibátlan alakítást, apró részletekig kidolgozott figurát láthat a nézősereg.
Miller muzsikus szerepében Tomanek Gábor brillíroz. Átgondolt, pontos lelkiséggel mutat be egy önző, kisemberré silányított művészi sorsot. Tomanek „arany” hangjára csak egyféleképpen aggatható negatív címke, ha nem kielégítő akusztikában szólal meg. Most néhány ponton jelen volt ez az akusztikai lyuk, ami az érthetőség tökéletességének hiányát okozta. Mindez azonban nem csökkentett semmit azon közösségi megállapításon, hogy Tomanek Gábor nagy formátumú művész, aki a mai magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja.
Ferdinándot Tóth János Gergely formázta meg lelkesen, nagy dinamikával. Alakításának értékét és mértékét növelné, ha a dinamikában nem csak dúr-hangnemben beszélne, hanem néha lágyabban is megszólalna. Lujzával (Papp Barbara) való jeleneteiből hiányzik az átvérzett, megélt frenetikus szerelem. Fiatalsága ellenére ígéretes tehetség, helye van a magyar színpadon a jó hős-típusnak, amely kivesző félben van. Papp Barbara szépen formázza meg szerepét, mely még kicsit egyenetlen dinamikában és érzelem-megnyilatkozásokban is, haláltusája pedig kissé sematikus.
A darab többi szereplője is kiegyensúlyozott művészi munkát nyújt, jól szolgálják a főszereplők szárnyalását.
Heti Hang Szóró—-Hangosan mindenről, ami nekünk fontos
