„Árva” Bethlen Kata olyan hősnő, aki két férjét – és tíz gyermekét – elveszítvén jóformán eggyé vált önmaga keserves, maga adta előnevével, az árva szóval. Életének tragédiája még jóval a sorozatos halálesetek előtt, tizenhét éves korában kezdődött, amikor anyja szüntelen unszolására katolikus mostohatestvérének, Haller Lászlónak a felesége lett. A férj korai és gyors pestishalála után a katolikus rokonok irgalmatlanul elszakították gyermekeitől. Bethlen Kata rövid idő múlva ismét férjhez ment, ezúttal már református társhoz, gróf Teleki Józsefhez, akivel számos közös gyermeke született. Harminckét évesen lett özvegy, ezt követően a Teleki gyermekek néhány hónap alatt valamennyien követték apjukat a sírba. Ebbe a már-már elviselhetetlen veszteségsorozatba bárki más belerokkant volna, Kata azonban szinte természetfeletti erővel szolgálta nem csupán ősei hitét, hanem a számtalan rászoruló embert is: gyógyítással, iskolák támogatásával, egy hatalmas és értékes bibliotéka összegyűjtésével, iparfejlesztéssel… Kocsis István drámája egy asszony igaz története – életének megpróbáltatásairól; vitája Istennel hitről és újrakezdésről.
„Mert én mind testemnek gyenge voltára nézve ezeket a szörnyű nehéz és szüntelen rajtam fekvő nyavalyákat el nem viselhettem volna, mind pedig gyenge hitemnek próbáltatását meg nem győztem volna; hanem mindezeket az én jó Istenemnek kegyelme győzte meg énáltalam: melyekben hasonlatos voltam a Mózes csipkebokrához, amely noha erős tűzben égett, de meg nem emésztetett.” (Bethlen Kata Önéletírása)
