„Amikor a hóhért akasztják” – így szólt az évad utolsó Tereferéjének az alcíme, hiszen Kadelka László végigvezette a beszélgetős esteket a Művész Kávéházban az évad során. Ki is lehetett volna az alany a programsorozat megkoronázásaként, ha nem Ő maga? Ezúttal Niedzielsky Katalin újságíró, színházi kritikus vette át a műsorvezető szerepét.
Kadelka László egy élő legenda, színházi lexikon. A történeteit hallgatván ez nyilvánvalóvá vált a Művész Kávéház közönségének is. 1943-ban született a világháború alatt. Édesanyját hamar elveszítette, így édesapja nevelte, de elmondása szerint nagyon boldog gyerekkora volt. Egészen fiatalon kezdte a tőrvívást (később válogatott is volt), és furcsamód a sport kapcsán került a színház világába. Ugyanis a Budapesti Vasutas Sportklub igazoltjaként egy tatai edzőtáborban hallott a Nemzeti Színház főügyelőjéről, Zsolt Istvánról, aki mellékesen világhírű labdarúgó játékvezető is volt. Hamarosan felkereste: besétált a Nemzeti Színházba – mindösszesen 17 évesen – és kijelentette, hogy attól a naptól kezdve Ő az új főügyelő, holott azt sem tudta, hogy az ügyelőséget eszik vagy isszák. Ha nem is lett rögtön ügyelő, de attól kezdve a Nemzeti Színházban dolgozott. Előbb jobb oldali díszítőként, majd világosítóként, aztán bútorosként, később kellékesként, míg két év elteltével mégiscsak ügyelő lett. 17 évesen óvodásnak számított a szakmában, de a színház dolgozói szívesen nevelgették, terelgették – főként Zsolt István, akit mesterének tekint –, köszönhetően annak (is), hogy a harmadik munkanapján úgy mentette meg a III. Richárd előadást, hogy Major Tamás igazgató másnap prémiumot adott neki…
Pályája során a legnagyobb művészekkel dolgozott együtt, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház felrobbantása előtt ő húzta össze utoljára a függönyt, míg a jelenlegi Nemzeti Színházban ő húzta fel először azt, majd a Nemzeti Színház Felügyelőbizottságának az elnöke lett. II. Erzsébet brit királynővel is találkozott, születésnapja reggelein minden évben Törőcsik Mari köszönti fel elsőként…
Békéscsabára Fekete Péter hívta, először „csak” kurzust tartani a Színitanház növendékeinek a színházi háttérszakmákról, majd ügyelni is. Olyan szívesen jött, hogy itt is maradt, családjával együtt Békéscsabára költözött.
Kadelka László történeteit napokig lehetne tátott szájjal hallgatni, nem is lehetett volna méltóbb lezárása a Terefere sorozatnak a vele való beszélgetés.
