Vidám New York-i utazásra röpítették a TeÁtrium közönségét július 5-én este a Békéscsabai Jókai Színház Amerikából jött idegenlégiósai. Csomós Lajos, Gerner Csaba és Gulyás Attila színművész, valamint Vámos Zoltán videótár-vezető még valódi „jetlages” állapotban (fordítás később) tartott izgalmas beszámolót friss tengerentúli élményeiről. Ragány Misa ezúttal a sajtóreferens szerepében kérdezte művésztársait az utazás és a vendégszereplés előzményeiről, tapasztalatairól. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
Aki látta A dzsungel könyvét a Jókai Színházban 2014 májusában, könnyen kitalálhatta, hogy a hazai különítmény csak erősíthette a New York-i társulat premierjét június 23-án, majd további öt előadását a La MaMa Theaterben. A musical hazai változatában Gulyás Attila akrobataként is kiemelkedő volt Maugli alakjában, Csomós Lajos Majomkirálya máig emlékezetes, Gerner Csaba (Szomor Györggyel kettős szereposztásban) Sir Kánt, a tigrist játszotta akkor. Most mint rendező válogatta össze itthonról A dzsungel ottani csapatát kiegészítő művészeket. S aki ismeri a neveket, esetleg járt már New Yorkban, Amerikában, tengerentúli színházban, azt is kitalálhatta előre, hogy ezen az esten nem a drámaiságtól fogunk könnyezni.
Ragány Misa azzal kezdte a beszélgetést, hogy „biztos nagyon jó volt kinn, majd elmondjátok, de legelőször azt kérdezem: milyen újra itthon?”
– Nagyon jó, remek, szuper! Se Budapest, se New York, csak Békéscsaba! – fogalmazott Csomós Lajos, majd Gulyás Attila és Gerner Csaba egy aktuális szakkifejezés jelentését próbálta megmagyarázni. Ez a „jetlag”, az időeltolódás miatti kialvatlan állapot, amikor az utazás után fáradtak, ingerlékenyek vagyunk, és minél több óra a különbség az indulástól az érkezésig, annál súlyosabb tüneteket okoz. Európától a keleti partig hat óra a differencia, ami már eléggé megviselte az érintetteket; amikor nálunk hajnal kettő volt, ott este nyolc óra, az előadás kezdete.
A felkérésről kiderült: Gerner Csaba családjának fele kinn él, és az ottani magyarság egyik összetartója, meghatározó személyisége Zsédely Tímea, aki férjével, Miklóssal együtt az egyetlen magyar könyvesboltot működteti. Színházat is vezet, saját társulattal, innen az ötlet.
– Tudni kell, hogy az amerikai színházi rendszer nagyon eltér a hazaitól. S a kinti magyarságnak nagyon fontos az anyanyelv megőrzése, hogy ez a kapocs ne tűnjön el, ezért szorgalmazzák a La MaMa Theaterben a magyar nyelvű színjátszást. Én tudtam, hogy a világ legjobb színészei Békéscsabán vannak, kinn nem könnyű magyar színészeket leakasztani, innen társulatok időnként megfordulnak ott, de csak fesztiválokon. Nem volt egyszerű a dolog, de nagyon boldog vagyok, hogy belevágtunk és létrehoztuk ezt az előadást. Óriási dolognak tartom a produkciót, a kinti magyarságot erősíti, és a mi jó hírünket öregbíti – mondta Gerner Csaba.
Gulyás Attila hozzáfűzte: a La MaMa Theaterben híres színészekkel, Oscar-díjasokkal együtt játszanak a magyar művészek. S a jetlaget feledve, lelkesen, feldobódva, egymás szavába vágva magyarázták a művészek, hogy Amerikában nincs államilag fenntartott színház. A Broadway-megjelölés pedig a legalább 500 férőhelyes teátrumokat illeti meg. Az ennél kisebbek az úgynevezett off-Broadway színházak, amelyek általában kísérleti darabokat mutatnak be, de ha sikerrel, akkor bekerülhetnek a nagyobb színpadokra is. A harmadik kategória az off-off-Broadway száz alatti nézőszámmal, ahol a színészek többsége hazai szóhasználattal amatőr, ott hobbyművész. Gerner Csaba a La MaMát alternatív vagy kísérleti színháznak nevezte.
Csomós Lajos nem titkolta, hogy az este hattól tízig tartó próbák (itthon éjféltől 4-ig) nehéz feladat elé állították a stábot. Nem sokkal a premier előtt próbálták csak a második felvonást, egyben az előadás a bemutatón ment először. Gulyás Attila ezt azzal egészítette ki, hogy „Csomi játszott mindent”, de elismerte, hogy itthon nem izgultak még ennyire. A kétnapos próbafolyamat feszített volt, így tudtak kimenni, igaz, a társulat már egy éve próbált, jóllehet mindenki a civil hivatása, munkája mellett. Mint hallhattuk, Csomiról nem mindig tudták pontosan megállapítani, hogy „szerepből röhög vagy civilből”, de Majomkirályként olyan huncut volt, annyira élvezte az előadást, hogy ezzel is hozzájárult a sikerhez.
Az élménybeszámolót kezdettől hiteles felvételek színesítették, Vámos Zoltán profi képei a New York-i felhőkarcolók közé, a metropolis félelmetes forgatagába röpítették a közönséget, és a sokszínű népség között mindig feltűntek az ismerős hazai arcok. Csomós és Gulyás láthatóan élvezte a premier utáni taxizást, átélte, milyen a sárga autóban ülni, ahogyan a népszerű sztárkollégákat látjuk a filmekben. Nemcsak a taxin, a szobán, a franciaágyon is osztozniuk kellett, az erős klímát Vámos Zoltán a falról levett képpel enyhítette, ráadásul így a horkolását sem hallották a színészek. Megtudtuk, hogy technikailag sincs szégyellni valónk odaát, a tudás, amit vittünk, ott sem alacsony színvonalú, és sokat segített a hangminőségen. „Zoli csak megnyomott egy gombot a laptopon, és máris jól szólt a zene.”
A szabályok pedig szigorúak, a színház 10-kor bezár, az előadás utáni megbeszélést már az utcán tartotta a rendező, mert aki tovább marad, fizet. Látva, hogy milyen takarékosan bánnak a felszereléssel, a mieink arra gondoltak, itthon a vendégnek bekapcsolnak mindent, ami létezik, ott csak azt, amiért fizetnek. Gulyás Attila úgy fogalmazott: az európai ember polihisztor, az amerikai, ha fénypultus, csak ahhoz ért. – Óriási szükség volt a jókais profizmusra, tudtam, ehhez kik kellenek, három nap alatt összehoztuk, ehhez ez a csapat, ezek az emberek, Békéscsaba kellett – foglalta össze a siker titkát a rendező. New Yorkból azzal engedték haza a vendégeket, hogy ilyet még nem láttak, annyira tetszett az előadás, hogy legközelebb ingyen rendelkezésükre bocsátanak termet, technikát, embert, csak jöjjenek vissza játszani.
A rendezői koncepcióról elhangzott: Zsédely Tímea társrendezővel egyetértésben a New York-i kődzsungelbe helyezték a darabot, odakerül Maugli, és az a kérdés, hogy mihez kezd magával ebben a rendszerben. Egy francia impresszárió szerint a tigris figurája a magyar felfogásban túl erős. A pofonofon sem indulhatott be, ki kellett húzni, nem megy semmi, ami gengszter, fekete, erőszak. Amerika nagyon konzervatív, New York nem, inkább Európához próbál hasonlítani, de nem megy neki! – hangsúlyozta Gerner Csaba.
A vendégjátékról kisfilm készül, ez volt a Broadwayn az első magyar nyelvű előadás, és ezt el kell mondani, meg kell mutatni a világnak az itteni szakértelmet, az összefogás lényegét. Vámos Zoltán húsznál több interjút készített, az összeállítás a Duna TV-n látható majd, és nagyon várják az amerikai magyarok is a beszámolót.
– Ilyenkor lehet igazán látni, mekkora érték az a kultúra, amit mi képviselünk, mire képes a közös nyelv, az összefogás. Azt adtuk, amik vagyunk, összedobtuk, amit tudunk. Kintről jobban megértjük, kik vagyunk mi, kik ők, értékeljük a magyarságunkat, tudjuk, hol a bizalom, nekem itt – összegezte tapasztalatait Békéscsabán Gerner Csaba. Elárulta még, hogy az úton Csomi végig a nyugalmat képviselte, Ati parázott, félt a repüléstől, a légörvényektől, legközelebb hajóval menne.
Zsédely Tímea magyar színháza egyedülálló kezdeményezés, ahol társadalmi munkát végeznek a színészek, az igen drága képzés után ingyen játszanak, színésznek lenni ott mást jelent. Sok izgalom előzte meg az előadást, két nagyon különböző csapatot kellett összehangolni, a koreográfit, a zenét, szöveget, de a producer elégedett volt, hiszen sikerült minden korosztályt megérinteni. Az előadást, a magyar művészeket visszavárják nemcsak New Yorkba, hanem New Jerseybe, San Diegóba, Bostonba és más helyszínekre is. Tehát the show must go on!
Niedzielsky Katalin
