Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Ma Nagy Erika színművész, karácsonyi hagyományait osztja meg az olvasóinkkal.
Szabolcsi lányként számomra nagyon fontosak az otthonról hozott hagyományok, ez érvényes a karácsony körüli ceremóniára is. Karácsony előtt 2-3 héttel búzaszemeket csíráztatunk egy kis tálkában, és az így kihajtott zsenge búzát a karácsonyfa alá tesszük, mely az új életet szimbolizálja. Szokás, hogy a karácsonyi asztalnál először felszeletelünk egy almát annyifelé ahányan az asztalnál ülünk, ez a szokás garantálja, hogy jövőre is mindannyian jelen legyünk. Utána jön a fokhagyma mézbe mártva. A népi hagyomány megvéd a kígyómarástól, azaz megtart erőben és egészségben. És még diót is ropogtatunk, mert a szokás úgy tartja, ha ilyenkor egész diót bontunk olyan lesz az egész évünk, amilyen a dió bele: ha szuvas, rossz esztendő vár ránk, ha ép akkor sikerekben gazdag új esztendőnek nézünk elébe. Néha megpróbálom az orránál fogva vezetni a sorsot és már a legszebb, válogatott, megtisztított dióbelet teszek az asztalra. És ezután jön az elmaradhatatlan mákos guba, ami arra szolgál, hogy anyagiakban bővelkedő évünk legyen. Pódiumestjeinkkel sokat járjuk a párommal, Tomanek Gáborral az országot és azt tapasztaljuk, hogy a falvakban sokkal élőbbek a népszokások, mint a városokban. Kötelességemnek érzem továbbörökíteni ezeket a szép hagyományokat. Ezzel kívánok minden kedves színház barátunknak boldog ünnepeket!
