Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. A mai történetet Mező Éva,Magyar Teátrum-díjas öltöztető, jelmeztár-vezető osztja meg Önökkel.
Fiatal lány koromban kerültem a színházhoz, és nagyon szeretem a munkám. Sosem vágytam a rivaldafénybe, jobban éreztem magam a színfalak mögött,, Egy előadáson mégis eljött az én időm, kipróbálhattam magam a a színpadon is. Az történt, hogy tájolni mentünk az ünnepi időszakban egy operettel, és az egyik statiszta nem érkezett meg. Az ügyeletes rendező Barbinek Péter felvetette, hogy ugorjak be én a helyére. Láttam a darabot elégszer, az a pár mondat ment mint a karikacsapás. Gyönyörűen kisminkeltek, felöltöztettek, ami nekem nagyon imponált. Ott ment tévútra a "színészi karrierem", hogy kezdés előtt kikukucskáltam a függöny mögül és megláttam azt a rengeteg embert a nézőtéren. Onnantól még levegőt sem nagyon kaptam, nemhogy megszólaljak a színpadon. De talán nem is baj! Január elején lesz éppen 30 éve, hogy rendben tartom, kezelem, rendezem a Jókai Színház jelmezraktárát, emellett öltöztetőként is tevékenyen részt veszek az előadások létrejöttében. Így a taps picit nekem is szól az előadások végén…
