Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető karácsonyi mesék, kacagtató, színházi történetek a régmúltból, hogy még szebb legyen az ünnep. A mai történetet Katkó Ferenc színművész, rendező osztja meg Önökkel.
Gyerekkoromtól fiatal felnőtt koromig betlehemeztem, mert nálunk Mezőkaszonyban, Kárpátalján komoly hagyománya van ennek a szép, ünnepi népszokásnak. Jézus születésének és a Betlehemben történteknek megjelenítése ez, a karácsony előtti napokban, sok településünkön máig él.
Barátokkal jártunk házról házra, a betlehemezők érkezését pásztorcsengő jelezte. Mindig a házigazda jött ki elénk, férfiembernek volt illő fogadni az érkezőket. Karácsonyi dalokat énekeltünk, így kérve bebocsátást. Rövid pásztorjáték után megköszöntük az ajándékokat, s már vonultunk is a másik, közeli porta felé. Én az Öregnek öltöztem be, nagy báránybundába, volt süvegem is szakállam is, meg egy hosszú pipám.
Történt egyszer, hogy az egyik házba nem akartunk bekopogtatni, mert jól tudtuk nagyon nagy ott a szegénység, nekik is alig jut valami az asztalra, nem akartuk a vendéglátás terhével sem nyomasztani a háziakat. De a ház ura megneszelte, kijött és beinvitált minket, hiszen a Megváltó is minden ajtón "bekopogtat" azokhoz, akik Őt keresik, szegényhez és gazdaghoz is.
