Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető karácsonyi mesék, kacagtató, színházi történetek a régmúltból, hogy még szebb legyen az ünnep.A mai történetet Bojczán István, Magyar Teátrum-díjas műszaki csoportvezető osztja meg Önökkel.
Hosszú éveken át komoly hagyománya volt az szilveszteri gálaműsoroknak a Jókai Színházban, ami után a nézőket állófogadás is várta.. A hetvenes évek vége felé a teltházas szilveszteri előadások megcsappantak, egyre kevesebb volt az érdeklődő. Majd elérkezett az az év, amikor az ügyelő kilesett a függöny mögül és azt konstatálta, hogy igen gyéren vannak a nézőtéren. Ez a hír gyorsan elterjedt a színpadi műszak körében. A társulat és az igazgató persze teltházra számított és így is készültek az előadás utáni állófogadásra, komoly mennyiségű pezsgővel, sültekkel, rétessel és tortával.
Lezajlott a gála és a megvendégelés után egy csomó étel és ital megmaradt, hiszen a terülj-terülj asztalkám teltházas néző számra volt rendelve. Ezt látva az akkori igazgató úgy döntött, ne menjen kárba, szétosztja a dolgozók között. Mindenki megkapta a maga kis csomagját.
Odrobinák Matyi bácsi, színházunk mindenesének az egész családja a színházban dolgozott, a felesége Zsuzsika néni portás és ültető volt, a fia Mátyás előfüggönyös, két fia Misi és Bandi öltöztetők, egyszem lánya pedig kisegítő öltöztető, így ők azért kaptak egy pár csomagot. Volt is nagy öröm. Matyi bácsi nagyot kacsintva így kurjantott: „Reméljük jövőre is lesz szilveszteri gála!”. Sajnos a kérése nem teljesült, soha többé nem volt se szilveszteri gála, se pakk…
