Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Az idei, utolsó történetet Lakatos Károly, Magyar Teátrum-díjas maszkmester osztja meg Önökkel.
Gyakran értek az ünnepek útközben, hiszen a megye legeldugottabb sarkában is várták a gyerekek a színházi előadásokat. Egy alkalommal Biharugrán tájoltunk egy mesével. Az ünnepek környékén valahogy nem esett a hó, és igazából a darabban sem, ezért kitaláltuk Cserényi Béla és Stefanik Irén színművészekkel, akik a királyt és a királynét alakították, hogy meglepjük a gyermek közönséget szállingózó hópelyhekkel. A mesében egy ponton, az öreg király a jogarával kupán csapja az udvari bolondot, én meg ezt a kis gumilabdából kialakított jogart teletömtem hintőporral. A király fejbe kólintotta az udvari bolondot, amitől a hintőpor kiszabadult, egy átláthatatlan, lebegő függönyt képezve a színpadon. Így utólag visszagondolva talán elég lett volna félig tölteni azt a labdácskát… Egyáltalán nem látszódott semmi és senki. Az előadás fél percig nem is folytatódott, amíg a hintőpor le nem ülepedett. A hirtelen jött hóesés osztatlan sikert aratott a gyerekek körében, de az akkori színidirektor, Vass Károly nem osztozott az örömünkben… Ezzel a mulatságos történettel kívánok vidám szilvesztert és boldog Új esztendőt!
