Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Kiss Kata rendezőasszisztens egy karácsonyi gyermekverset oszt meg Önökkel.
Varázslat
Nálunk a karácsony a legszebb ünnep. Az egymás iránti szeretetünk és az egymáshoz tartozás érzése persze egész évben bennünk van, de ilyenkor egy kicsit még jobban felfénylik. A házat tisztaság, várakozás, gyertyák fénye, karácsonyi illatok, belső lelki készülődés tölti meg. A családunk már jó ideje nem vesz részt a vásárlási lázban, mert ez az időszak sem erről szól számunkra. Édesapám még gyerekkorunkban bevezette, hogy ami biztos: a Jézuska mindig megajándékoz bennünket egy-egy könyvvel. Ez a szokás a párom családjában is jelen van, így aztán természetes, hogy a gyermekeinknek is tovább adjuk. Három évvel ezelőtt kapta Panni lányunk az „Elfelejtett lények boltja”című könyvet. Mai magyar írók jobbnál jobb verseivel és meséivel van tele. Mindet nagyon szeretjük és minden karácsonykor újra olvasgatjuk, de a Panna számára legkedvesebbet szeretném most megosztani.
Németh Zoltán: Találmány
Van egy találmányom.
Arról, hogyan kell leenni a szaloncukrot
a karácsonyfáról úgy, hogy anyu ne vegye észre.
Lehet, hogy nem is az én találmányom,
hanem apué.
Csak arra kell vigyázni, hogy
anyu ne vegye észre,
amikor kibontjuk a szaloncukrot,
gyorsan be kell kapni vagy el kell rejteni
a zsebedbe.
És aztán úgy kell visszacsomagolni
a szaloncukor papírját,
pontosan úgy, ahogy volt,
mintha még benne lenne a szaloncukor.
Ugyanúgy dudorodjon,
a konstrukció.
A legjobb, ha egyszerre két szaloncukrot
csomagolsz ki,
a párját is,
mert akkor szépen kiegyensúlyozza egymást
a két üres szaloncukorpapír.
Ha viszont az egyikben ott marad a szaloncukor,
akkor a súly lehúzza az üreset ,
és az gyanús, gyanús, gyanús!
Éppen ezért be kell akasztani egy ágba,
tűlevélbe, díszbe.
Mert ha anyu észreveszi,
már kiabál is:
gyerekek, miért a szaloncukrot eszitek le a fáról,
mikor itt a sok sütemény!
Csak az is gyanús,
amikor a sok libegő szaloncukorpapír miatt
olyan a fa,
mintha táncolna,
vagy mintha el akarna repülni.
És az is kínos,
amikor Marika néni elsuhan a karácsonyfa mellett,
és a gravitációtól, vagy mitől,
a sok szaloncukor kileng.
Vagy mikor az ikrek ott szaladgálnak a fa körül,
és hullámzik az egész,
lebegnek az üres szaloncukorpapírok,
imbolyog a fa,
bár hiába magyarázom,
ez csak optikai csalódás,
fú de kínos.
Anyu meg úgy néz rám,
hogy elsüllyedek szégyenemben,
és mikor elmennek a vendégek,
akkor azt kérdezi:
gyerekek,
ti direkt szégyent akartok hozni a fejemre?
Ezért karácsonykor,
amikor otthon a család,
a nappaliban,
ahol a karácsonyfa áll,
a békesség miatt,
nagyon,
nagyon,nagyon lassan nyitjuk az ajtót,
tudod, a huzat miatt.
