Téli történetek a társulat tagjaitól, szívmelengető vagy éppen szívszorongató karácsonyi mesék, receptek, versek, hogy még szebb legyen az ünnep. Ma Bartus Gyula Jászai- és Gálfi Gyűrű-díjas színművész karácsonyi történetét fogadják szeretettel.
Gyerekkoromban egész évben gyűjtöttük az ezüst és az aranypapírokat a csokoládékról, hogy később legyen majd a karácsonyi diót mivel bevonni. Mindig azzal díszítettük fel a fákat meg az általunk készített papírangyalkákkal, színes lapokból kivágott különböző csíkokkal, képecskékkel. Ezeket évről-évre mindig elraktuk és karácsonykor mindig elővettük és úgy bántunk velük, mint a legdrágább díszekkel, amik csak a fára kerülhetnek. A szüleink, általában a legolcsóbb szaloncukrokat tudták csak megvenni. De, akkoriban nem is volt olyan nagy a választék. A szaloncukrok kemények voltak és szinte elrághatatlanok. Mégsem maradt egy szem sem belőlük az ünnepek elteltével. Hozzánk ajándék nélkül is megérkezett a Jézuska. Tudtunk örülnia csokipapírba becsomagolt diónak is, amikor lebontottuk már a fát… Az igazi karácsonyi ajándékozás öröme akkor köszöntött be az életembe, amikor már a saját családommal karácsonyoztam. Jó érzés volt látni a feleségemmel, Timivel egymás arcán, hogy ajándékozhattunk a gyerekünknek. És jó érzés volt látni az izgalmat és a meglepetést a gyerekünk szemében, amikor kibontotta az ajándékot, amit a Jézuska hozott neki. És ez nem volt másképpen idén Karácsonykor sem…
