Hogyan fér meg együtt Arany, Petőfi és a gombapörkölt receptje? Vuhani laboratóriumból szabadult el a vírus? Mi az összefüggés a napfényes terasz, a paradicsomi állapot és a vészhelyzet utáni számvetés között? Hasznos is lehet a karantén, és mire jó a harmónia? A válság pozitív energiákat is hozhat? Tomanek Gáborral és Nagy Erikával beszélgettünk.
Néha autóval kimennek Szanazugba, hogy a gáton sétáljanak egyet, egyébként ki sem mozdulnak otthonról. A kert nagy áldás, sokat segít, „már alig van föld a régi helyén”, annyit ás, kapál, ültetget – mondja Tomanek Gábor. A vészhelyzet miatti kényszerszünet óta egész sorozat verset és regényrészletet mondott már fel a Békéscsabai Jókai Színháznak és kedves költő barátjának, Szőke István Attilának. Arany, Petőfi, József Attila és az Időkortyolók mellett a legendás hírű és ízű gombapörköltjének receptje is videóra került. A főzősfelvételt La Fontaine versekkel fűszerezte.
A költészetről gyorsan a valóságra váltunk. A Jókai Színház művésze úgy véli, a nagyvilág 180 országában ilyen rövid idő alatt nem szabadulhatott el magától a vírus, hacsak nem akarattal vagy véletlenül, emberi gondatlanság, mulasztás okozta a fertőzés terjedését. De hogyan hagyhatták a világméretű pusztítást?! Ha tényleg laboratóriumból jutott ki a kór, miért nem állították le hamarabb vagy tájékoztattak időben?
- Sok mindent lehet olvasni, meg sok mindennek az ellenkezőjét is, például azt, hogy az influenza folyamatosan több áldozatot követel, mint a koronavírus. Nem tudjuk pontosan, mi az igazság, csak gondolkodunk és következtetünk. Régóta mondogatják, hogy sok ez a 7 milliárd ember a Földön, leírták korábban, hogy Vuhanból a biztonsági körülmények hiányossága miatt fog majd kitörni a vírus.
Nagy Erika határozottan állítja: az egészség a legfontosabb, nem szabad sírni, panaszkodni, örülni kell, hogy nem kaptuk el a fertőzést, reméljük, el is kerül bennünket, és egészségesek maradunk. A színésznő élvezi az otthonlétet, délelőtt főz, nagyon jó érzés szerinte minden nap „valami finomat tenni az asztalra”. Már amikor lehetőséget kap és bejut a konyhába, hiszen köztudott, hogy Gábor is remek szakács. De ebből nincs vita, együtt kitalálják, megbeszélik a menüt, és néhány specialitáson kívül – mint Gundel-gulyás vagy gombapöri – Erikáé a pálya. A lakásban is mindig sok a tennivaló, tavasszal rendszerezni kell a ruhákat, leporolni, átlapozni a könyveket – csupa olyan dolog, amihez próbaidőszakban nem jut hozzá. Most végre olvasásra, rejtvényfejtésre, logikai játékra is jut idő.
- Kiülünk a teraszra, ahová gyönyörűen besüt a nap, kávézunk, nagyokat beszélgetünk, hallgatjuk a madarakat, ez igazi paradicsomi állapot. Előveszünk, újra megnézünk régi szép filmeket – sorolja Erika, sajnos biztonsági okokból telefonon, nem a napfényes teraszon.
A Jókai Színház művésznője is gazdagította a karanténidőszak repertoárját; többek között Wass Albert regényéből, Az erdő könyvéből részletet, a Rádió 1-nek novellát, a vakoknak hangoskönyvet olvasott fel, Szőke István Attilának gyerekverseket. Kertesházban, szép portán örömteli az otthonlét, szerencsésnek mondják magukat, a jó barátok, a cimborák persze hiányoznak, egyelőre csak skype-on, telefonon beszélhetnek.
- Mély szomorúsággal tölt el mindaz, amit hallunk naponta. Lehet, várható volt ez a csapás, amilyen őrült módon, egymást letiporva szaladtunk előre, javakat hajszolva, ész nélkül. De rengeteg embernek most megálljt parancsol a járvány, sokan befelé fordulnak, számot vetnek, lelassulnak, magukkal foglalkoznak, saját lelkükkel. Lélegzetvételnyi szünethez jutottunk, felsóhajt a légkör. Igen, kellett valami, hogy megálljunk – állapítja meg Erika.
A jövőt latolgatva Gábor nem túl optimista. Nem bízik abban, hogy az emberiség okul a történtekből és alacsonyabb fokozatra kapcsol, tudatosabban él, jobban vigyáz majd magára és a környezetére. Inkább arra tippel, hogy még erősebb lesz a kapzsiság és a pénzimádat, mihelyt alkalom adódik, a nagytermelők ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. A karantén, az összezártság szerinte kétféleképpen hat az emberekre: ahol már eleve elhidegültek egymástól, ott még rosszabb a helyzet, még jobban szétesett a család, a közösség, a másik véglet viszont az, hogy a bezártság még inkább összehozta az embereket.
Erika levonta a tanulságokat; bizakodó, hogy képesek leszünk hasznunkra fordítani a járvány idején szerzett tapasztalatokat:
- Úgy látom, a fontossági sorrend sokaknál máris megváltozott, tiszta lappal néznek előre, jobban figyelnek önmagukra és egymásra. Sok mindenre megtanítja az embert egy ilyen helyzet. A hozzáállásunk is megváltozik. Mindenkinek először saját magában kell tisztába tenni a dolgokat, megteremteni a harmóniát a lelkében, csak azután tud másoknak segíteni. A rossz dolog jó energiákat szabadíthat fel, a válságban benne van a lehetőség a változtatásra, az újrakezdésre, hogy jó irányba forduljanak a dolgaink, szebb jövőt teremtsünk.
Niedzielsky Katalin
