Két idei premierre (Bolond Istók, Az üvegcipő, Egy őrült naplója) még javában készül a társulat, de már megtartották Tamási Áron Ősvigasztalás című színművének első olvasópróbáját is a Békéscsabai Jókai Színházban. Az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő képviselőjének nagyon különleges darabját Béres László rendezi, és ez a produkció lesz szeptember 8-án a következő évad nyitánya. (Niedzielsky Katalin tudósítása)
A székelység legjellegzetesebb írójának nevezte a Kossuth-díjas Tamási Áront Béres László, és érdekes irodalomtörténeti előadással vezette be a próbafolyamatot. A szerző izgalmas, sajátos életéről és még sajátosabb műveiről beszélt, mint mondta, Tamási Áron elsősorban elbeszéléseivel és regényeivel vált ismertté, színházi munkája kalandos volt, de nem sikeres.
1923-tól ’26-ig az Egyesült Államokban élt, ott is örök témájával, a székely nép gondolkodásmódjával foglalkozott. Amerikában írta 1924-ben az Ősvigasztalás című színművét, és onnan küldte haza nagy lelkesedéssel a kolozsvári magyar színház pályázatára. A darab reményeivel ellentétben nem nyert, bemutatásra sem találták alkalmasnak. A kézirat elkallódott, és csak ötven évvel később, az író halála után került elő a „kóbor vázlat”. Ősbemutatója 1978-ban volt a Pécsi Nemzeti Színházban.
Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán, és 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában temették el, és a sírfeliratán ez áll:
„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”
Béres László hangsúlyozta, milyen fontos volt Tamási számára az erkölcsi magatartás, amelynek három ismertetőjét említette. Elsőként a nép felé fordulást, a nép felé, „melynek sorsa, élete és küzdelme a mi egyetlen gazdánk”. Másodsorban meggyőződése volt, hogy az íróknak az irodalmon kívül is, minden más szellemi tevékenységük során a nép sorsával kell foglalkozniuk. Harmadikként pedig „alkalmazzunk mindig szigorú erkölcsi mértéket: erkölcsit, ha cselekedetekről van szó, s az erkölcsi mellett a legnagyobb művészit, ha írásokkal állunk szemben” – szólt Tamási intelme.
– Ezt az ideológiát önmagával szemben következetesen próbálta végig vinni, a székelység világát igyekezett minden művében bemutatni. Úgy vélte, a színház is eszköz arra, hogy a székely népi gondolkodásmódot, hiedelmet tárja elénk – magyarázta a darab rendezője. – A székely néphit, gondolkodás nem ismeri a bukást. A székely ember mindig hitt az újrakezdésben, abban, hogy a gödör mélyéből is fel lehet állni. Ennek a hitnek szép példáját adja az Ősvigasztalás című darab is, amelyben a realizmus a tündérivel keveredik, és amit általában félreértettek, népi játéknak mutattak, a bemutatói nem jártak sikerrel.
Béres László úgy fogalmazott, hogy az Ősvigasztalás a közös újrakezdés lehetőségét mutatja fel, az őspogány, keresztény világból emel át elemeket a székely keretbe. Misztikus, rituális, balladisztikus, nehezen megfogható színdarab; Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg arra figyelmeztetett, hogy a klasszikus dramaturgia eszközeivel nem is lehet mérni.
Mint hallottuk, a megrázó családi drámában Csorja Ádám ősi szokás szerint elégeti bátyja holttestét, elítélik, de a történetnél fontosabb a mögötte lévő jelentés: ez létdráma, nem konfliktusos dráma, ahol a hús-vér emberek szimbólumokat elevenítenek meg.
– Az ősmagyarság eredete, az őstudás megőrzése, két világ ütközése áll a darab középpontjában: az ősmagyarságé és a gyártott törvényeké. Minden választási helyzetben a megmaradás a tét. Vissza a hagyományokhoz, az ősgyökerekhez, vagy haladni, beolvadni, feladni a hagyományokat? Ezeket a kérdéseket feszegeti az előadás – ígérte a rendező. Ugyanakkor a dráma az életbe vetett hitről szól, és szerephez jut benne a legendás székely humor is.
A Bernarda Alba házából nagyon eredeti, emlékezetes előadást rendezett Béres László 2015 januárjában Békéscsabán. S most azt mondta, ahogyan a Lorca-darabban, itt is a szöveg és a táncok, a liturgiák dallamvilága keveredik. S előfordulhat, hogy a zeneiség és a képek fontosabbak lesznek a tartalomnál. A Vérnásszal egy stílusirányba sorolta az Ősvigasztalást.
Csorja Ádám alakját a Jászai-díjas Kovács Frigyes, Ambrust, a bátyját Szőke Pál játssza, Kispál Julát Liszi Melinda. Botár Márton szerepében a szintén Jászai-díjas Szélyes Imre lép színre, Gálfi Benceként Katkó Ferenc, a jegyző Gulyás Attila, a bíró Mészáros Mihály lesz.
Pribojszky Ferenc és Schäfer Szilveszter zenél, a díszlet- és jelmeztervező Csiki Csaba, koreográfus Farkas Tamás.
Tamási Áron darabját (Színmű négy jelenésben, megelőző játékkal) a következő évadban – öt bérletes előadáshoz ajándékként – kapja a Sík Ferenc Kamaraszínház közönsége.
Niedzielsky Katalin
