Örömmel tettem eleget a Békéscsabai Jókai Színház felkérésének, hogy Hernyák György rendezéséhez koreográfiákat készítsek, A szegény csizmadia és a Szélkirály című előadáshoz. Eddigi munkásságom során is igyekeztem a néptánc-motívumokat bevinni a drámai színházba. Ennél az előadásnál ez maradéktalanul megvalósulhatott. A munkafolyamat a tervek szerint zajlott, a színészek előzetes tánctudása magas szintű volt. Könnyen tudtunk haladni a bonyolultabb lépéskombinációkkal is. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a szereplők nagy alázattal álltak a munkához. Gondosan kigyakoroltak minden általam kért motívumot.
A színészek mellett négy néptáncos is szerepet kapott, akik a Tabán Táncegyüttes tagjai. Jelenlétük – és kiváló táncos tudásuk – nagyban emelte a színvonalat. Véleményem szerint egészen kiváló előadás született Békéscsabán, amelyben, nagy megelégedésemre, igen sok alkalmazott néptánc-motívum jelenik meg, igen tehetséges táncos színészek előadásában.
Érdekesség: az előadásban a CIFRA motívum a leggyakrabban használt tánc elem!
Ezt úgy hívjuk, hogy TÁNCJELÍRÁS. – mondta el a koreográfus.
A néptáncok lejegyzésére a magyar származású Lábán Rudolf jelírását, a XX. század elején kidolgozott kinetográfiát használjuk mind a mai napig, melyet tanítványai, Albert Knust és Ann Hutchinson fejlesztettek tovább. Hazánkban Szentpál Mária foglalkozott a jelírás elméletével és gyakorlatával. Az ő nevéhez fűződik a mozdulatelemzésről és táncjel-írásról eddig megjelent legteljesebb tankönyv, s munkájának köszönhetően mind többen ismerkedhetnek meg ezzel a tudománnyal. Sokat tett azért, hogy az elmúlt évtizedek értékes koreográfiái írásban is fennmaradjanak az utókor számára. A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) több száz eredeti néptánc folyamatot jegyzett le Lányi Ágoston. Gyakorlati tevékenysége mellett sok fiatalt tanított meg a kinetográfia alapjaira, és tapasztalatait Néptáncolvasókönyv című munkájában összegezte.
