Dariday Róbert, a Békéscsabai Jókai Színház örökös tagja a Trianon-előadás Narrátora. Kilenc évtizedét meghazudtolva vele indul az előadás, és a fináléban is fontos szerepet kap. A próbafolyamat tapasztalatairól, érzéseiről kérdeztük a péntek esti díszelőadás előtt.
– Milyen érzés újra a színpadon, rivaldafényben állni?
– Nagyon jó a szerepem! Én teszem le a darab alapját, és én is zárom le. 1920-tól indul, 1989-ig tart. Az első felvonást le szoktam menni megnézni. Az a véleményem, hogy nagyon jól megkomponált darab. Az eleje is megható… 1928-ban születtem, valamivel később, mint Trianon.
– Az 1930-as évektől már lehetnek a történelemre vonatkozó emlékei. Melyik jelenet ütötte szíven, melyiket találta különösen érdekesnek?
– Az előadásban megérintett a második világháború, eszembe juttatta az azt követő hadifogságom. Aztán 1956 – akkor már színész voltam Pécsett. Természetesen eszembe juttatta drága tanáraimat, akiktől és akikkel rengeteget tanultam főiskolásként a nagy Nemzetiben.
– Melyik a legjobban komponált jelenet?
– Az első részt tudom megnézni, utána már készülök. Nem akarok késni, 65 év alatt egyszer sem történt velem ilyen a pályán. Úgy találom, hogy jól megcsinált előadás, hamarosan „feltálaljuk”, és nagyon várjuk a közönség reakcióját! Szépen megírta Koltay Gábor, a zenét Koltay Gergely, remekelnek a színészek, nem beszélve a gyerekekről, a táncosokról!
– Köszönöm szépen a beszélgetést, és zajos sikert kívánok!
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
