Dariday Róbert, színházunk Örökös tagja nemrégiben, A Megfeszített premierjén vehette át vasdiplomáját. Korát meghazudtoló fizikuma, változatlan, erős orgánuma okán már akkor reménykedtünk benne, hogy ismét színpadra léphet. Nem ok nélkül, hiszen a Trianon című rockoperában őt láthatjuk majd a Narrátor szerepében.
Dariday Róbert színművészt kérdeztük.
– Nagy meglepetés, nagy ajándék a Békéscsabai Jókai Színház közönsége számára, hogy hamarosan színpadon láthatjuk. Ön hogy éli meg az újrakezdés és a világjárvány kettősét?
– Elég zűrös ez így, de nem okoz semmi különösebb gondot. Egészséges vagyok, csak a lábam nem akarja azt, amit én, pedig egy évvel fiatalabb nálam – hiszen anyukám egy évig az ölében tartott. Szóval különös időket élünk, de én nem hagyom magamat zavartatni.
– Nyolc évvel születése előtt sújtotta hazánkat a győztes hatalmak döntése. Vannak-e személyes emlékei a következményeiről? Érintette-e a családját?
– A családomat nem érintette: Budapesten születtem, ott éltünk, nem valami fényesen. Anyám nevelt bennünket, apám pedig dolgozott, hogy meglegyen a betevő.
– Szép és hosszú pályát futott be. Emlékezteti-e valamelyik korábbi szerepére a Trianon Narrátora?
– Hogyne! Több narrátorszerepem volt, többek között Čapek: Harc a szalamandrákkal című darabjában. Az elejétől én voltam a narrátor, vetítették, ahogy Sztálin beszél valakivel. Az egyik előadáson elromlott a technika, erre elővettem a zsebemből valamit, és mintha rádió lenne, úgy közvetítettem a nézőknek, hogy mi történne a színpadon. Mintha a készülékben mondanák.
– Hogy érzi magát a Trianon próbáin? Örül-e a fiataloknak?
– Remekül érzem magam, nagyon örülök a kollégáknak! A szöveget már kapiskálom… De a próba a távolságtartás miatt olyan volt, mintha akváriumban ülnénk, mindenkin a szájmaszk. Néma halak a vízben. Köszöngettünk egymásnak, méterekről. Sok volt a fiatal, és őket is nagyon szeretem!
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
Kapcsolódó anyag:
