Dariday Róbert színművész pénteken, A Megfeszített bemutatóján vehette át a Színház- és Filmművészeti Egyetem vasdiplomáját. Keveseknek adatik meg, hogy már a darab bemutatása előtt vastapssal fogadja a közönség. Az 1928-ban született művész mikrofon nélkül, csengő hangon köszönte meg a nézők szeretetét és azt, hogy Felkai Eszter után ő a második, akit teátrumunk Örökös tagjai közé választottunk.
– Milyen események határozták meg ezt a rendkívül színes pályát? Hogyan lett Önből színész?
– Eleve nem szerettem volna színész lenni, de valahogy megtalált a pálya. Hadifogság után kerültem a főiskolára, már hallgatóként játszottam filmben is, Tolnai Klárikával az Egy asszony elindul-ban, 1949-ben. Az évfolyamunk 92 fővel indult, de csak tizenöten kaptunk diplomát. A tanári karból már senki nincs az élők sorában, és az évfolyamtársak közül is én vagyok az utolsó. A legendás Horváth Árpád Színészkollégiumban éltem, olyan emberekkel, akik meghatározták a későbbi évtizedek magyar színészetét: Psota Irénnel, Jancsó Miklóssal, Buss Gyulával…
– Hogyan emlékszik vissza a békéscsabai évekre?
-A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után Pécsre kerültem, a Nemzetibe, a helyi rádió rendezője, szavalója voltam. Egy alkalommal Avar István helyett ugrottam be a Liliomfiba, reggel kaptam meg a 48 oldalas szöveget… Onnan Egerbe kerültem, később Lendvay Miklós, a Miskolci Nemzeti Színház direktora foglalkoztatott. Keczel András békéscsabai igazgató hívott vendégszereplésre, így kerültem Békéscsabára. Gálfy László megbetegedett, és a Viktória című musicalbe kellett beugranom a nagykövet szerepébe. Keczel András aztán kimondta a varázsszót: „Szükség van rád!”
Dariday Róbert egy vaskos kötetet is megmutatott, amelyet Pályám emlékei címmel írt, s többek között egy húszoldalas tanulmányt is tartalmaz Lehotay Árpádról. Fényképek színesítik a sok évtizedes visszaemlékezést, a kéziratot a család köttette be ajándékképpen. A színművész nem szeretné kiadatni, mert a könyv szubjektív.
– Szerette az énekes szerepeket?
– Miskolcon a Boccaccióban, a Mária főhadnagyban énekeltem.
– Írt, rendezett, kis túlzással azt mondhatjuk, a színház összes műfajában játszott.
– Zsenikkel játszottam együtt! Már elsőéves koromban az akkori régi Nemzeti Színházban játszottam a Bánk bánban, később énekes szerepekben is.
– Volt kedvenc szerepe?
– Ó, még az ősidőkben… a Pécsi Nemzeti Színházban az első szerepem a Végrendelet volt, Vas Évával játszottuk a főszerepet. Utána jöttek a Csehovok, a modern orosz szerzők…
– A Jókai Színházban mi volt a legkedvesebb szerepe?
– A Légy jó mindhalálig Pósalaky bácsija. De minden szerepemet szerettem.
Társulatunk szeretettel gratulál Dariday Róbert vasdiplomájához, s kíván hosszú, boldog, egészségben eltöltött éveket!
(Szilágyiné Szabó Ágnes)
