Karácsonyfa és szaloncukor várta a gyerekeket már az előtérben, és a színpadon minden, ami az igazi ünnepi hangulat nélkülözhetetlen kelléke: hóesés, pompa, csillogás, ragyogás, játék, mese, zene, varázslat. A Diótörő és Egérkirály című családi musicalben nemcsak a babák a vitrinből keltek életre, hanem az egész 19. század első fele, a behavazott német kisvárosok, a karácsonyi vásárok forgataga, a feldíszített utcák, terek és az otthonok meghitt ünnepi készülődése. (Niedzielsky Katalin kritikája)
A Békéscsabai Jókai Színház november 25-ei délutáni premierje – monumentális látvánnyal és sokszínű zenével – igazi adventi hangulatot teremtett. A fényáradathoz, feszültséghez, izgalomhoz – reméljük – társul még szentestéig a lelkek felkészítése, az elmélyülés a méltó ünnepléshez.
Régi karácsonyi képeslapok, jellegzetes havas naptárfotók, ismert film- és színpadi jelenetek sokasága tárult elénk, csak úgy áradt, hömpölygött a kibővített társulat a színpadon, a forgatag alig fért a díszletek közé. A mozgalmas, zsúfolt nyitány után a tömegjelenetek jellemezték az egész előadást, időnként lírai kettősök, monológok hoztak némi megnyugvást a felfokozott ritmus ellensúlyaként.
E.T.A. Hoffmann, Az arany virágcserép, Az ördög bájitala és számos fantasztikus költemény szerzője Diótörő és Egérkirály történetével 1816-ban olyan mesét írt a gyermekeknek, amely felnőtteknek is szórakoztató, valódi lélekemelő, karácsonyra hangoló remekmű. A német romantika kiváló mestere, aki önmagát elsősorban zeneszerzőnek, utána képzőművésznek vallotta, és csak harmadsorban költőnek, határtalan fantáziával alkotta meséit. Nem véletlenül ihlette világhírű balettje megkomponálására egykor Csajkovszkijt, most pedig a Nádasdy-díjas Szomor Györgyöt, aki a musical zeneszerzője, egyik szövegírója, az előadás rendezője és Papegérként szereplője is. Szövegírásban a darab társszerzője Valla Attila, a klasszikus történetet Szurdi Miklós dolgozta át.
Rögtön a nyitány a karácsony magasztos üdvözlése – „Mosolyog az Úr, jók vagyunk, sok földi angyalt lát” -, amelyből kicsendül az egész mese, zene lényege, hogy életünkben a szeretet a legfontosabb. Az idilli képre azonban gyors váltással az egerek jönnek, akik a szeretetet ünneplő emberekkel szemben, sérelmeikért bosszút forralnak, támadást szerveznek, hogy visszanyerjék az elveszített rokonszenvet. Bosszúval vonulnának a szeretetért? Háborúval a békéért? Lássuk!
Lendületes felütés, gyors váltás kezdettől végig. Főleg az előadás első részében rengeteg a rohangálás, túl nagy a tömeg a színpadon, az egyébként szép, szellemes szöveg olykor érthetetlen, a jó zene a túlhangosítástól élvezhetetlen. A Varázslatot dicsőítő dalért különösen kár, hogy elvész a hangerőben. Az egerek bevonulása mindig sikeres, helyre billenti az egyensúlyt, visszahozza a közönség figyelmét, lelkesedését, ami néhány kaotikus pillanattól kezdett a csalódásba átcsapni. Amikor az egerek játszanak, színházban érezzük magunkat. A zsíros-szaftos szalonna megéneklése az egyik legkiválóbb jelenet.
Óriási, impozáns, ötletgazdag, hangulatos díszlet, a könyvtárszoba egyenesen fantasztikus. De mindez, mintha sokkal tágasabb színpadra született volna, és az biztos, hogy nagyobb térben, ahol a táncosok mozgását sem korlátozza, még jobban érvényesülne is. Mint az a nagyszabású zenés produkciókban gyakran előfordul, most is inkább a lírai kettősök, az emberi érzelmeket megpendítő hangok a hiteles színházi pillanatok. Ilyen egérmama búcsúja a fiától, mielőtt elköltözik az örök sajtmezőkre, és utódjára hagyja végakaratát, hogy az életben maradáshoz gonosznak kell lennie. De hát karácsony van, a szeretet ünnepe, ez a nézet nem győzedelmeskedhet! Persze, hogy nem. Jön is Marika kedves, megható dalával a Kismadárról, a szabadságról, a szerelemről, amely csodákra képes. Hatásosan váltakoznak az egerek és emberek, illetve babák, a szemben álló csapatok jelenetei. Kimagasló és emlékezetes marad az „Én vagyok a király” című dal, melynek poénjai és általában az előadás kritikus kiszólásai inkább a felnőttek számára érthetők, hordoznak ütős üzeneteket.
A második felvonás megható lírai betéttel kezdődik, Klári baba Diótörő szerelméért esedezik, a dagi egérlány királya kegyeiért, mindketten reménytelenül. Markáns jelenség a színen, látványos és hatásos a három vámpírnő tangója, az utolsó tánc, a dal a jó halálról. Misztikus és hátborzongató, de még ez is belefér a romantikus mesébe, a sokszínű, változatos előadásba. S természetesen a nagyon eklektikus zenétől sem idegen ez a latinos, erotikus tangó, hiszen volt már kemény rock, andalító szerelmes dal, és lesz még gospel, de ne szaladjunk, előre!
A kapunyitás a megszólalókkal mesébe, a festői díszlet leporellóba illő jelenet. A csata már-már félelemkeltő, de gyorsan megkönnyebbülünk, hiszen kiderül: a bonyodalmakat, az ütközetet Marika csak álmodta. Mert a babák életre keltésével a szerzők nemcsak a karácsony, a szeretet, a szerelem fontosságát hirdetik, hanem az álom, az ábrándozás, a fantázia, a játék szerepét is. A játékok és az egerek nagy összecsapása, az eszmék ütköztetése az előadás jól előkészített drámai csúcspontja. Amikor Diótörő levágja Egérkirály farkát, megfosztva ezzel a gonoszt hatalmától, a bosszúállás veszélyétől, a jó diadalmaskodik. Ez a „farok ügy” azonban kissé túlhangsúlyozott látványban, szövegben és mozgásban egyaránt. Meglepő a fináléban a gospel, a néger spirituálé, bár jó alkalom Szomor György belépésére mint énekes, színész. Ha még zeneszerzőként, szövegíróként, rendezőként nem tett volna eleget az előadás megszületéséért… Szóval búcsúnak, útravalónak az adventhez gospel. Itt konkrétan, merészen a farokról, az egérfarkáról, mint hatalmi szimbólumról. Halleluja. Amerikában sajátos műfaj, az elhurcolt néger rabszolgák éneke, kesergője, itt a legyőzött egereké. Emelkedettebb magyarázatban – mivel advent első vasárnapja van, karácsony közeleg – Evangélium, jó hír a kis Jézus megszületéséről. Végül – ha ez a merész bevágás valakinek túl sok lenne – felcsendül a nyitányból már jól ismert dallam, „Mosolyog az Úr…”, és mehetünk, Isten hírével, örülhetünk az ünnepnek.
Az eleve dupla szerepekhez kettőzött szereposztás társul. A pénteki premieren Diótörő és Karl szerepében Vastag Tamás, Békefi Viktória Marika és Mantonate alakjában hódította meg a gyerekek szívét. A Király és Tanácsos szerepét Tomanek Gábor, a Királynéét és a Tanácsosnéét Nagy Erika játszotta. Drosselmeier, a mesélő alakjában Jancsik Ferencet láttuk. Gerner Csaba az Egérkirály figurájában remekelt, Egérkirálynőt Fehér Tímea keltette életre. Pirellára, a félelmetes denevérlányra emlékezni fog, aki látta, Tatár Bianka alakította. Két társát, Esztelent Rígler Renáta, Nesztelent Köböl Lilla. Klárikát Mészáros Ágnes személyesítette meg. A babák között feltűnt Vadász Gábor, Liszi Melinda, Katkó Ferenc és Nagy Róbert játéka. Az egerek csapatából Csomós Lajos humoros Gyeregér, Szabó Lajos szánalmas Vak egér, Ragány Misa kedves Zenegér figurája, Várfi Sándor vicces Koronarágója és Czitor Attila hadarós Egér bárója nevettette, örvendeztette meg leginkább a közönséget. Jónás Andrea Kecsegérként a meghatározó női figuraként, mint karmester és dallamvezető tűnt ki nagyszerű játékával. A fináléban Szomor György Papegérként hozta a habot a tortára. (Ahogyan pár éve A Hang idős Sinatráját is életre keltette saját rendezésének végén. A világsztár dalait abban a produkcióban Vastag Tamás énekelte.)
Galambos Hajnalka korrepetitor érdeme, hogy az egész (vendégekkel kibővített) társulatot és Színitanházat is megtanította énekelni. A koreográfus Hajdu Anita nagyszerű táncokkal emelte a színvonalat, a díszlet Egyed Zoltán terveit, munkáját dicséri. Papp Janó jelmezei – ahogyan a történet és a zene – több kort megidéztek, az 1820-as német ruháktól a francia forradalom viseletén át egészen a punkok cuccaiig.
A fából faragott herceg több síkon játszódó történetéből megint egy nagyszabású produkció készült Békéscsabán, amit az alkotók minden korosztály számára ajánlanak. Az advent beköszöntére, karácsony elé időzített bemutató, amit december közepéig láthat a közönség, mi mást hirdetne, mint a szeretet erejét. Most pedig a díszekkel, gyertyákkal együtt előveszem a féltve őrzött dobozból a kedves fabábut – nem diótörésre, hanem azért, hogy színes, katonás jelenlétével emelje az adventi dekoráció fényét.
Niedzielsky Katalin
