Lorca utolsó és talán legjobb drámája a Bernarda Alba háza várta a díszbemutató közönségét szombaton este színházunkban. A drámairodalom egyik gyöngyszemét Béres László, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója álmodta színpadra – flamenco zenével és tánccal.
A határon túlról, az ország másik végéből, a fővárosból és vidéki városokból érkeztek színházi szakemberek, kritikusok a hírre: egy különleges produkció született Békéscsabán, a Bernarda Alba háza, flamencóra átszabva.
A táncos és a színházi kritikai világ jelentős képviselői, köztük a 2015-ös POSZT válogató Balogh Tibor színikritikus, dramaturg is megtisztelte jelenlétével a díszbemutatót. Megtekintette az előadást többek között Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Lőkös Ildikó és Stuber Andrea kritikusok, Hrecska Renáta (Magyar Hírlap), Kutszegi Csaba (Kútszéli Stílus), Lantai József (Euroastra), Moravetz Orsolya (Kultúrpart), Péli Nagy Kata (Táncművészet), Pethő Tibor (Magyar Nemzet), Sándor L. István (Ellenfény), Szűcs Katalin (Criticai Lapok), valamint Felkai Eszter és Fodor Zsóka színművészek is.
Lorca története által dermesztő világba nyerünk betekintést. Egy Isten háta mögötti vidéken járunk, ahol Bernarda Alba házában az apa mellett saját életüket is gyászolják az emberek. Megalázó sors vár a házban sínylődő öt fiatal lányra, diktatórikus anyjuk merev erkölcsi játékszabályai szerint kell élniük, így rá sem nézhetnek az otthonuk előtt elhaladó férfiakra, a házon kívül senkivel sem érintkezhetnek. A visszafojtott életvágy, bezártság, féltékenység, gyűlölet egyre feszültebb légkörében robbanás érlelődik. Az Andalúziában játszódó történetet átszövi a spanyolos temperamentum: szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. Nyelvezete a rövid és tömör replikákra lecsupaszított lorcai szöveg és a flamenco világának (tánc, zene, ének) találkozásából születik meg. Ebben a színházi jelrendszerben egyformán fontos a hang, a gesztus, a ritmus és a látvány. Kovács Edit, Nagy Erika, Vadász Gábor, Komáromi Anett, Kara Tünde, Fehér Tímea, Tatár Bianka, Liszi Melinda és Tarsoly Krisztina pontosan érzik, mivel lehet felkelteni és lekötni a nézők figyelmét.
A vastaps után az est további része a színház vigadótermében folytatódott. A kóstolható ételeket, az andalúz vidékhez köthető gasztronómiai finomságokat a BÉKSZI – Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tagiskola diákjai szolgálták fel és Prohászka Béla Venesz-díjas szakács olimpikon ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. A kóstolható borokat, az Európai Borlovagrend Dél–alföldi Legátusa biztosította. A jó hangulatról ezen az esten is a Jam Beam nevű formáció gondoskodott, a már megszokott magas színvonalon.
A díszelőadást megtisztelték jelenlétükkel a Békéstáji Művészet Társaság tagjai. Színházunk összefogja a különböző művészeti ágakat, kiváló szakmai és baráti viszonyt ápolunk ezen ágak helyi képviselőivel. A társaság alelnöke, egyébiránt színházunk festőtárának vezetője, a Magyar Teátrum díjas Gnandt János festőművész. A bemutató előtt Fekete Péter igazgató rövid szakmai beszélgetésre invitálta a helyi képzőművészeket Székely László díszlettervező társaságában.
Lorca a női sorsok, a női szabadság- és boldogságvágy ábrázolásának utánozhatatlan mestere volt, aki lemaradt az előadásról, egész februárban pótolhatja.
