Az Ifeszt negyedik napján csupán egy előadás szerepelt a programban. Az Aradi Kamaraszínház a Békéscsabai Jókai Színházzal és a MASZK Egyesülettel koprodukcióban állította színpadra Tapasztó Ernő rendezésében a Tündéri – Zelda was not from here (Zelda nem volt idevalósi) című előadást. A darab szerzője Theo Herghelegiu drámaíró és rendező, a független színházak nagy híve és fontos kérdések megfogalmazója.
Az előadás műfaji megjelölése: minimál-szürreál musical. Hozzáteszik: élő zenével. És valóban, minimális, szürreális és nagyszerű előadás. Az apró térben kereszt alakú kifutó, mögötte fehér lepel, a lepel mögött két zenész. A jelmezek majdnem realisták, a szöveg abszurd, a történet szürreális, a játék bohóctréfára hajaz, amolyan becket-i bohócok lebegnek élet és halál között, összezárva egy szobában, amit üresség vesz körül. Van persze lépcsőház és vélhetően más szobák, szóval egy ház van lényegében, ami nem otthon. Két férfi összezárva, majd megjelenik a nő, aki nem is igazi nő, mert nincs neki nemi szerve. Akkor hát tündér. Erotikával telt tündér. Hol is vannak hát a férfiak? Valahol álom és valóság, élet és halál mezsgyéjén lavíroznak. Bezártság és egymásrautaltság. Nevetséges, mégis hátborzongató. Szól a zene (zene és szöveg Éder Enikő, Borsos Pál) és éneklik ugyanazt a dalt magyarul, angolul, németül, oroszul, románul, mindig az adott nemzet ritmusában, a képernyőkön a fordítás, amikor magyarul énekelnek, rovásírásra fordítják. Szóval itt állunk összezárva, egymásra utalva, és ha végre jön az angyal, az is halott. Néha magához tér, de aztán jobbnak látja továbbra is halottnak maradni, vagy annak tettetni magát. Lényegében mindegy. Legalább kiálthatunk, kár, hogy senki nem hallja, vagy nem akarja meghallani. A kereszt is lehet kivilágított orfeumi kifutó, és ha lehet, akkor az lesz is az előadásban. Ja, és a pálinkának is van benne helye. A háttér mögül kaján vigyorral kandikálnak ki a bohócok.
Három nagyszerű színész Harsányi Attila, Tege Antal és Éder Enikő játszik, énekel, táncol. Minden szavuk, mozdulatuk hiteles, mindig érzik, tudják a mértéket, soha nem esnek túlzásokba. Bohócok, de nem pojácák.
Tapasztó őrült előadást állított színpadra az őrült világról, pedig az alkotók még nem is ismerhették az amerikai elnökválasztás eredményét. De hát ilyen a színház, jó előre megérzi a dolgokat.
Simon Judit
