García Lorca kevéssel halála előtt fejezte be egyik legfontosabb művét, a Bernarda Alba házát, ezt a sötét, feszes, költői drámát, melynek megszámlálhatatlanul sok változata van. A Jókai Színházban Béres László rendezésében láthatta a közönség pénteken este. A premierre érkezőket stílusosan flamenco zene fogadta, Cseh István, Príma-díjas gitárművész interpretálásában.
A Bernarda Alba háza életrajzi ihletésű mű, Askerosa városkájának főutcáján, Lorcáék szomszédságában lakott négy eladó lányával együtt Frascita Alba, az özvegyasszony. A lányok csak az ablaktáblák takarásában beszélgethettek udvarlóikkal. A jó kiállású legény, Romiljo Pepe megkérte az igen gazdag, csúf első hajadonnak a kezét, holott a szép, de vagyontalan legkisebbet szerette. Ebből az alaptörténetből meríti Lorca a témáját. Bernarda Alba férje halála után jéghideg veremmé változtatja a házát, ugyanis a hagyományoknak megfelelően a gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. Pedig a lányai alig várják, hogy ledobják magukról a testileg-lelkileg rájuk nehezedő ruhákat, így megáll körülöttük a levegő, amikor anyjuk ellentmondást nem tűrő hangon kinyilatkoztatja, nyolc évig tartó gyász jön, addig még szellő sem fújhat be az utcáról. Ők azonban élni és férjhez menni szeretnének, nem pedig a házban savanyodni. Bernarda bezárva tartja anyját, Maria Josefát is, csak Poncia, a cseléd hozza a híreket a külvilágból.
Az író kitűnően érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét a soklányos házban, és ezt hangsúlyozza Béres László rendező is. Bernarda kétségbeesett elszántsággal próbálja féken tartani őket, megőrizni a ház tisztességét és jó hírét.
A nők ebben a zárt világban sínylődnek, amelyben az elfojtások, a nyomasztó titkok, a vágyakozás és a megalkuvás uralkodnak, mégis minden cselekedetet és gondolatot a férfiak, illetve hiányuk határoz meg. A színpadon az egyetlen férfi szereplő, Pepe Romano bőrében Vadász Gábor látható, aki énekel és szintén flamencot táncol. Karakterét eredetileg nem írta a műbe Lorca, csak beszélnek róla a szereplők, de ebben a színpadi változatban szimbólumként meg is elevenedik, éppúgy, mint a falu népe, ami a megbéklyózó normarendszert diktálja.
Az előadás "halálkatlan" díszletét a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas díszlettervező, Székely László álmodta meg, a tanítványa, Bodnár Enikő pedig a jelmezeket tervezte. Az előadás koreográfusa Bajnay Beáta táncos, rendező- koreográfus, aki több mint tizenöt éve foglalkozik flamenco-tánccal, elkötelezett hazai művelője és közvetítője a műfajnak. A szereplőknek hónapokon át tanította a különleges táncmozdulatokat. Újdonság még a zene is, Oravecz Péter gitárművész az előadásban leginkább tradicionális flamenco témákat játszik különleges spanyol gitárján, melyből mindössze néhány tucatot készített Vicente Carrillo spanyol gitárkészítő mester.
A különös gonddal kidolgozott szerepekben Kovács Editet, Nagy Erikát, Vadász Gábort, Komáromi Anettet, Kara Tündét, Fehér Tímeát, Tatár Biankát, Liszi Melindát, Tarsoly Krisztinát láthatja a közönség.
Szenvedély, tűz, féltékenység, tánc, gyász és magány. A január 30-i bemutató és a január 31-i díszbemutató után egész februárban műsoron tartja a Bernardát a Jókai Színház.
