Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt színházunk színpadmestere, Kergyik István, Döme. Halálával a Békéscsabai Jókai Színház dolgozói, művészei, egész társulata igazi csapatjátékost, segítőkész, fáradhatatlan kollégát veszített el, akinek pozitív kisugárzású személyisége, a színházművészet iránti odaadása, példaértékű munkavégzése nagyban hozzájárult színházunk zökkenőmentes működéséhez, művészi sikereihez.
Kergyik Istvánt, a Békéscsabai Jókai Színház saját halottjának tekinti.
“Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.”
(Weöres Sándor: Bolero)
