Hónapok óra keresem, kutatom, mit jelent nekem az Orient Expressz. Nagy utazás, világjárás, izgalom, ismeretlen kalandokon átvergődés. Csak ne lenne ott a híd, az a fránya zimonyi híd, amely 1914-ben felrobbant, és akkor a szó szoros értelmében megszakadt valami egészen konkrét, ami összeköt, összekapcsol két világot. A sín, a sínpár, egy csillogó végtelen szalag, ami megkísérli a két – sokszor ellentétesnek tűnő – világot összekötni, egybesimítani. És jönnek, indulnak emberek időről időre, időből időbe, talán, hogy megismerjék a másikat, elérjék a másik kultúráját, s megértsék azt; aztán minduntalan felrobbannak a zimonyi hidak… Miért?
Fekete Péter rendezőt az elmúlt években, mint a magyar színházi élet felfrissítő, megújító szervező‑menedzserét ismerhette meg a közönség. Többször nyilatkozta, hogy művészi alkotó munkára alig‑alig van ideje, s hogy mennyire hiányzik ez neki. S valóban, a magyar Vidéki Színházigazgatók Egyesülete elnökeként, a Magyar Teátrum színházi havilap alapító főszerkesztőjeként, a Békéscsabai Jókai Színház és a Szarvasi Vízi Színház igazgatójaként, ritkábban látjuk nevét rendezőként is a színlapon, de akik követték Fekete rendezői munkásságát, jól emlékezhetnek a bűvészmúltjából hozott, csodákkal átitatott képeire, sikereire.
A kilencvenes években „Az edinburghi színházi fesztiválon korábban sosem látott effektek” megteremtőjeként írt róla a Scottish.
A Szabadkai Népszínház Kés a tyúkban előadása azóta is példaként emlegetett produkció a Vajdaságban. A Csáth-novellára kreált Emma című darabja (Lajkó Félix és Döbrei Dénes közreműködésével) a Sterija Játékokról a legjobb mozgás díját, a Zrenjanini Fesztiválról a legjobb játéktér és a legjobb rendezés díját hozta el.
A cirkuszművészet, az illuzionista világ szinte minden rendezését, látványtervezését átszövi.
Fekete, igazgatói munkássága mellett, 2010-ben létrehozta a Porondszínház nevű cirkusz‑színházi előadóhelyet, Közép-Európa legmodernebb utaztatható cirkusz‑színházi terét.
Vidnyánszky Attila Circus Hungaricusához a játékteret tervezte, de kirobbanó sikert hozott az átdolgozott, menekülttáborra átírt La Mancha lovagja története, melynek játékterét, trükkjeit is tervezte a rendezés mellett. Az égbe induló, semmiben megálló lépcső, az égből pottyanó artisták, a kötéltáncos‑jelenet kimoshatatlanul beleégett a nézők lelkébe.
Vissza‑visszatérő tartalmi elem az általa létrehozott darabokban a fogyasztói társadalom bírálata (Disznójáték, Csörte), vallja, hogy a trükkökkel, mint művészi eszközökkel, érzelmeket, gondolatokat lehet és kell közvetíteni, az illúzió keltés több, mint szórakoztatás, lehet művészet is.
