Lorca egyik klasszikusát mutatja be színházunk január végén: Bernarda Alba történetét, flamenco zenével és tánccal. A műhelymunka a próbafolyamat előtt már két hónappal elkezdődött, hogy a társulat minél inkább át tudja érezni a flamenco életérzést. De mi is az a flamenco?
Szenvedély, erő, vadság, mégis kecsesség a főbb jellemzője a flamenconak, mely napjainkig folyamatosan meghatározza Andalúzia légkörét. Irigylésre méltó, hogy ezzel az izgalmas zenei kultúrával és erre a zenére született gyönyörű tánccal áldotta meg az andalúzokat a sors, kíséri mindennapjaikat, jelen van ünnepeiken: karácsonykor, esküvőn, keresztelőn, temetésen, örömben és bánatban. Nehéz történelmi háttér fedi azt a tényt, hogy a flamenco pont Andalúziában alakulhatott ki., megjelenéséről sok teória létezik, de mindenki egyetért abban, hogy a XV. századra tehető, és a cigányok megjelenéséhez köthető. Andalúziában mindenki gyermekkorától hallja, látja, éli a flamencot. Többé-kevésbé tudnak rá mozogni vagy ritmust ütni. Korán kialakul, ha valaki különlegesen jól énekel vagy táncol, esetleg játszik. Először csak baráti és családi körben teszi ezt, majd később fejlesztheti magát mesterek által. Az andalúz cigányok körében a flamencot övező legnagyobb titkok máig családon belül maradnak, apáról fiúra szállva. A Jókais színésznők Bajnay Bea táncművésztől sajátítják el a különleges mozdulatokat. A művet Béres László rendezi, a díszlettervező a Kossuth- és Nemzet Művésze-díjas Székely László. A bemutató január 30-án lesz.
