Az országos szakmai bizottság és a város közművelődési osztálya javaslatára, egyhangú szavazással Seregi Zoltánt nevezte ki csütörtöki ülésén a közgyűlés a Békéscsabai Jókai Színház igazgatói posztjára. A teátrum rendezője, 2012 óta igazgatóhelyettese Fekete Péter direktor távozása óta, augusztus 1-jétől megbízottként irányította az intézményt, és egyedül pályázott a vezetői állásra. Megbízatása 2016. január 1-jétől öt évre szól. Az új igazgatóval mozgalmas nap(ok) után beszélgettünk. (Niedzielsky Katalin írása)
Meglepetés nem történt: három fórumon egybehangzóan támogatták Seregi Zoltán pályázatát, igazgatói kinevezését és ezzel a folyamatosságot, a minőségi szórakoztatást, amit elődje, Fekete Péter munkájához csatlakozva ígért a megbízott vezető. – Nagy öröm és még nagyobb feladat, felelősség – ezt érzem. Megerősít, hogy minden indoklás a minisztérium, a szakma országos és helyi képviselőitől, valamint a fenntartó részéről más és más szempontot méltatott azokból a törekvésekből, amiket a pályázatomban felsoroltam, és valamennyien, ellenszavazat, tartózkodás nélkül támogatták a kinevezésemet.
Arról én nem tehetek, hogy senki más nem pályázott a posztra – értékelte az eseményeket és a friss közgyűlési döntést Seregi Zoltán.
Fontosnak tartja, hogy amikor Fekete Péter július 31-ével mandátumának megszüntetését kérte és megbízott igazgatónak nevezték ki, akkor is egyöntetű szavazás volt mellette. Elődje partnerének tekintették mindabban, ami a Jókai Színházban felépült, és most a zökkenőmentes munka folytatására mondtak igent, a folyamatosságra benne látták a garanciát. Örömmel fogadta az esélyt, hogy tovább mehet a közösen épített úton, folytathatja a művészi munka irányítását. Látva a bizalmat, nem volt kérdés számára, hogy beadja a pályázatát.
– A Jókai Színházat szereti a közönség, sikeresek az előadások, és azon fogunk dolgozni, hogy ez így is maradjon. Ami jól működik, azon nem kell változtatni, lényeges dolgokon nem is fogunk; lehet, hogy bizonyos hangsúlyok máshová kerülnek, de az alapvető színházi szemlélet és gyakorlat folytatódik. Fekete Péterrel nagyon jól tudtunk együttműködni, bár eléggé különböző mentalitású emberek vagyunk. Én inkább talán a konzervatív szemléletet képviselem, ami a koromból is fakad, de azért nyitott is vagyok sok mindenre. Ádám Ottó, a tanárom a főiskolán azt mondta: az élet sokszínű, ezért a színház is legyen az. Nem tartom helyesnek, hogy sok vezető a saját ízlésére formálja a színházát, saját mániájának ad teret. Igen, a közönség is sokszínű, sokféle érdeklődéssel, igénnyel jön az előadásokra, és ahol a térségben ez az egyetlen színház, ott mindenfajta közönségigényt ki kell szolgálni.
Seregi Zoltán úgy véli: a polgári szemléletnek kell megfelelni, ez a legbefogadóbb, legátfogóbb meghatározás egy széles skálát átölelő műsortervre. A színház eleve eklektikus műfaj – mondja, hiszen az operettől Shakespeare-ig, a görög drámáig mindennek helye, létjogosultsága van benne.
A Konter László meghívására, a Csipkerózsika rendezésére 1998-ban Békéscsabára érkező művész már nem érzi magát „gyütt-ment”-nek városunkban. A felkérés idején színházi munka nélkül volt, dokumentumfilmeket rendezett Budapesten. A mesemusical után minden évadban egy-egy darabot állított színre, majd ugyancsak az akkori direktor 2001-ben rábízta a Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiiskolájának vezetését. S amikor az OKJ-s képzés keretében újjászerveződött a tanári kar, jól jött a bölcsész és a színházi végzettség, így lett igazgatóhelyettes, majd miután a színitanház az alapítványtól a Harruckern János Közoktatási Intézményhez került 2009-ben, szakmai vezető.
– Gyakran eszembe jut apám, aki nem lelkesedett túlságosan azért, hogy jelentkeztem a színművészeti rendezői szakára. Negyedéves bölcsész voltam Debrecenben, és ragaszkodott hozzá, hogy végezzem el az egyetemet. 2001-ben beláttam, igaza volt, hasznosnak bizonyult a két diploma. Amikor Fekete Péter igazgató lett, gyorsan kiderült, hogy egy húron pendülünk, barátok lettünk. Ebben a szakmában nem gyakori, hogy miután szétválnak két ember útjai – Péter a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. vezetője, én itt folytatom -, a barátság megmarad. Művészeti tanácsadóként persze azóta is támogatja, segíti a munkánkat.
Különösebb társulatépítésre nem gondol az új igazgató, úgy látja, hogy nagyon jó ez a mostani, szereti a közönség. Igaz, hiányzik pár karakter, amelyet praktikusabb időnként vendégekkel pótolni, mint tagként idekötni. Az új nevek jó hatással vannak a társulati tagokra, és fordítva, a művészek inspirálják egymást, tanulnak egymástól. Nem volt még olyan meghívott, aki itt ne érezte volna jól magát, ne vitte volna magával Békéscsaba jó hírét.
– Ez egy befogadó társulat, a színvonal nőtt, az iskola szerves része a színháznak, hiszen onnan hozzuk az utánpótlást, kívülről ritkábban. Országosan is jelentős a háttérszakmák oktatása, a díszítők, ügyelők, színpadtechnikusok képzése. Az iskola biztosítja az utánpótlást, aki kívülről jön, szívesen gyökeret ver Békéscsabán, és a folyamatosságra jobban lehet építeni, mint a vidéki színházakra korábban jellemző örök vándorlásra. Mint már említettem, a polgári konzervatív értékrend híve vagyok, nem borogatok feleslegesen, bizonyos változtatások sokszor több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznának.
Seregi Zoltán nem hiszi, hogy a pályázat iránt azért nem érdeklődtek mások, mert Békéscsaba nem vonzerő a szakmában. Tapasztalata szerint inkább sokan irigylik a Jókai Színház művészeit a fenntartó önkormányzattal ápolt kitűnő kapcsolat és a korrekt, biztonságos anyagi támogatás miatt. Azt mondja, sok igazgató elvérzett már azon, hogy nem tudott a fenntartóval megfelelő kapcsolatot kiépíteni. A siker titka a színházbarát önkormányzat – amely nem hatalmi szóval, hanem partnerként fogja fel az együttműködést -, és a színház, amelynek szent a közönség szolgálata.
Niedzielsky Katalin
