Volt egyszer egy Légy jó mindhalálig előadás és benne az a máig sokat emlegetett osztály aranyos kisfiúkkal és csodálatos énekhangokkal. Az a ’91-es legendás csapat sok zenésznek, színésznek meghatározta az életét, így Beszterczey Attilának is. A gyulai színész – az Egri csillagok Gábor papja után – mesebemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színházban.
- Gyulai vagyok, de a származásom is, mint az életpályám, eléggé keszekusza: édesanyám szarvasi, édesapám csíkszeredai, ők találkoztak Gyulán, én meg Békéscsabán születtem. Édesanyám rokonai itt élnek Jaminában, velük nagyon szoros kapcsolatot ápolunk, a békéscsabai kötődésem mindig megvolt a családhoz is. Itt kezdődtek a színházi szárnypróbálgatásaim ’92-ben, a Légy jó mindhalálig előadásában, én voltam Gimesi, 13 éves fiúcska lehettem. Nagyon jó kis csapat volt Szente Vajkkal, Sánta Lacival és a jó hangú zeneiskolás fiúkkal, Berta Istvánnal és a többiekkel. Sokan maradtunk a pályán, a mi generációnkban nagyon sok a légy jós fiú.
Művésziskolába ment Szentesre, ahol eltöltött nem egészen egy évet, a drámapedagógiai képzést akkoriban a színművészeti előszobájának szánták. Ott sok mindent megengedtek a művészgyerekeknek. Később lázadó fiatal volt, nem jól viselte a kötöttségeket, a szigort, voltak magatartási problémák a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban, ahol érettségizett.
- Isten is így akarta, hogy engem ne vegyenek fel a színművészetire, kétszer próbálkoztam, aztán jártam Gór Nagy Mária Színitanodájába. Barta Mária volt az osztályfőnököm, akitől nagyon sokat tanultam. Akik a színművészetiről kerülnek ki, könnyebben elhelyezkednek, mint akik színitanodát végeznek. Rá kellett jönnöm, dupla, tripla annyit kell tennem, hogy a színházi szakmában megkapaszkodjak, legyen munkám, el tudjam magam tartani. Az egyetemnek nagy a presztízse, és mindenki ott van, nemcsak a színészek, hanem a rendezők, a dramaturgok, operatőrök, filmesek, a kapcsolatrendszer sokkal jobban kialakul ott, mert mindenkit ismersz. S ha már benne vagy a rendszerben, másképp kezelnek. Ha dolgozni akartam, a színházi világban mindent kénytelen voltam megtanulni, énekelni, táncolni, verset mondani, szinkronizálni, narrálni.
2001-től reklámfilmeket forgatott, s közben kísérleti színházakban játszott, ahol színészileg, szakmailag fejlődött. Két évig a Vígszínházban, majd a Vidám Színpadon, Sopronban dolgozott, 2013-tól az Újszínház színésze, játszott a Széf színházban, két év szabadúszás után az alakuló Centrál Színházhoz ment. Ott fiatal színészeket kerestek, akik a háttérmunkát is elvégzik, díszítőmunkásként kezdte, bontott, épített, közben játszott. Büszke rá, hogy tud zsinórozni, ha felküldik a zsínórpadlásra, nem jön zavarba. Rendezéskor meg tudja, mit kérhet a színészektől, mert ismeri a színház minden működését.
A Centrálban öt, Sopronban négy évet töltött, az utolsó évben, 2012-ben megszületett a kislánya, éppen Jim Carreyt játszotta Az esőcsinálóban. 2012-től az Új Színházban dolgozott, vendégjátékokon szerepelt Debrecenben, Veszprémben.
- A kislányom születésekor játszottam a Barátok köztben Oravecz Nándor drogkereskedő szerepét. A feleségemmel kitaláltuk, hogy nyárra hazajövünk Gyulára. Nagyon jól éreztük magunkat itthon, és eldöntöttük, ha a második gyermekünk is megszületik, hazaköltünk, 2015 márciusában érkezett a fiúnk, és májusban hazajöttünk. Akkor kezdtem el a közművelődésben dolgozni, továbbra is kultúrát csinálni, csak kicsit másképp. A városvezetéssel újraélesztettük az amatőr színjátszást, ennek lettem a vezetője, és az állami rendezvények koordinálása lett a feladatom. Később már nagyobb rendezvényeket is rám bíztak, nemcsak a rendezvényt szerveztem, hanem mindent, ami hozzátartozik, a biztonsági őrizettől kezdve a forgatókönyvig, a legapróbb részletekre is figyelni kell, mint egy rendezőnek, így is hívnak.
S a tévésorozatok folytatódtak, Magánnyomozók, Munkaügyek, Jóban Rosszban, utóbbiban dr. Fellegi Bálint figurája tavaly „kiíródott” a történetből. A tévés népszerűség olykor kellemetlenségekkel járt. Amikor a drogkereskedőt játszotta, utána kiabáltak az utcán, hogy adjon már egy kis kokót, amikor a sorozatban megcsókolt egy nőt, a gyerekeit vonták kérdőre az osztálytársak az iskolában.
- Májusban lesz öt éve, hogy hazaköltöztünk, és elkezdődött az ingázás Budapest és Gyula között, játszottam ott, dolgoztam itt. Sok volt az utazás, kevés a családdal töltött idő. Nagyon örültem, amikor újra lehetőséget kaptam itthon, a Jókai Színházban. 2017-ben a Törvénytelen randevúban volt az első szerepem, a következő évben A beszélő köntösben játszottam. Aztán újra jött a napi forgatás, a Jóban Rosszban, a Madarakat kezdtük el próbálni az Újszínház stúdiójában, tavaly február végén mutattuk be. Júniusban derült ki, hogy befejeződik a forgatás, és meghívást kaptam az Egri csillagok Gábor pap szerepére.
Nagyon közel állnak hozzá a történelmi szerepek, az ilyen darabokban való részvétel igazi örömmel tölti el, mert érdekli a múlt, és „a karaktere is ezekre a figurákra predesztinálja”. Komfortosan érzi magát a történelmi előadásokban, és Gábor pap szerepe meghatóan szép, szívhezszóló, ahogyan a nemzet sorsát, az ifjú Gergő életét egyengeti. A családjában is voltak református lelkészek több nemzedéken át.
Grimm – Kocsák – Bozsó mesemusicaléban a Királyt játszó színész úgy véli, mesét rendezni másképp kell, mint felnőtteknek szóló előadást. A színész azt csinálja, amit a rendező mond, a rendezőnek kell tudni, hogy a gyerekek figyelmét sokkal nehezebb lekötni. Sokszor játszott gyerekeknek, és előadás előtt mindig kiles a függöny mögül, hogy hány évesek ülnek benn, milyen korosztály. „Ha kisebbek, akkor nagyobb ecsetvonásokkal kell festeni, ha nagyobbak, kicsit visszafogottabb, mélyebb játékra van szükség.”
- Az ének mindig közel állt hozzám, talán pont azért, mert légy jós gyerek voltam, mindig nagyon szerettem a zenés műfajt. Imádom a zenét, imádok énekelni, ezért külön örültem, hogy végre énekelhettem a történelmi musicalben és most a Rigócsőr királyfiban is. Kocsák Tibor zenéjét nagyon kedvelem, Debrecenben játszottam a Tűzrőlpattant Tündérországban. Kocsák zenéje annyira beleivódik az emberbe, miközben nem egyszerű, a rockopera szerkezete más, mint a musicalé, sokkal nehezebb, de nagyon megérinti az embert.
Niedzielsky Katalin
Fotó: A-TEAM
