A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vendégjátékát láthatja a közönség november 16-án 19 órától az Ibsen Stúdiószínház színpadán. Az 1918 Őszirózsák – Zuhanórepülés történelmünk egyik sorstragédiáját, a királyi Magyarország felbomlásának történetét dolgozza fel. A darab szerzőjével, az előadás rendezőjével, Andrási Attilával beszélgettünk,
először a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház megalakulásáról, célkitűzéseiről…
2002-ben alakítottuk meg Magyarkanizsán a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházat abból a célból, hogy a 20. század magyar sorstragédiáit megírhassuk, színre vigyük és játsszuk az egész magyar nyelvterületen. Mindezidáig Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, az anyaországban, Horvátországban és Svédországban láthatták előadásainkat.
Történelmünk mely pontjait dolgozta már fel színházuk?
Legelőször Németh Ákos Vörös bálját írtam át az 1918/1919-es eseményekre vonatkoztatva. Egyetlenegy előadás valósult meg, azonban a róla készült felvétel hét-nyolcezer példányban kering a Kárpát-medencében. Ezután a Halottak napjától virágvasárnapig című előadásunkat hoztuk létre, amellyel már a magyar lakta településekre is ellátogattunk. A délvidéki történet, amely érzékletesen mutatja be az etnikai kiszorítás politikáját, az elszakítás első 22 évét dolgozza fel Kende Ferenc 1961-ben az Országos Széchényi Könyvtár levéltárába leadott önéletrajz-töredéke alapján. Ezt követően Wass Albert két kisregényéből – a Jönnek! és az Adjátok vissza a hegyeimet! című művekből – írtuk meg Péter Ferenc barátommal a Világ és a végét, majd Magyar Piéta – Az öszödi köztársaságot vittük színre, amely a ’44-es délvidéki magyarirtásnak állít emléket Keresztes Krizosztóm atya szenvedéstörténetén keresztül. Ezt az előadást hatvanszor játszottuk, legutóbb egy svédországi turnén. A Virágvasárnapot ugyanennyiszer, a Wass Albert-előadást nyolcvanszor. A 220 felnőtt előadásból 120 előadás végén állva tapsolt a közönség.
A Jókai Színházban november 16-án bemutatásra kerülő 1918 Őszirózsák – Zuhanórepülés című előadás szintén egy fontos történelmi fordulópontot dolgoz fel…
Eleink egykori közös hazája, a Magyar Királyság utolsó három hónapját mutatjuk be. Már hosszú ideje keresek olyan szöveget, ami ezzel a folyamattal foglalkozik, közel 100 év távlatából. Mindannyiunk kötelessége, hogy szembenézzünk történelmünkkel. Viszont mindezidáig egy színdarab sem született erről a témáról. Négy évvel ezelőtt kezdtem el anyagot gyűjteni, olvasni; történészeket, egyetemi tanárokat kerestem fel. A történet az olasz fronton kezdődik, majd Budapesten, végül Kolozsvárott folytatódik. Azt a folyamatot írja le, amelynek során Közép-Európa egy birodalmi berendezkedésről balkánira vált. Az utolsó jelentős uralkodó, Ferenc József gondolatait idézném, aki úgy vélte, hogy amíg fennáll a Monarchia, addig az azt alkotó kis népek és néptöredékek legfeljebb egymás ellen tüntetnek az utcákon, ám amint megszűnik, nem határ, hanem 10 ezer km frontvonal jön létre, amelyet a külső hatalmak saját céljaikra használnak majd fel. Szinte prófétai erejű… 1918. november 1-jétől a mai napig szemtanúi lehetünk ennek a folyamatnak. Az előadásunk azoknak szól, akik a múlt eseményeinek megtekintésekor a jelen sorsára is bizonyos utalásokat, válaszokat kívánnak kapni.
Tehát a darab aktuális problémákra világít rá a múlt tükrében…
A színházban úgy kell gondolkodnunk a történelemről, ahogy Shakespeare tette. Ő az őt megelőző évszázadok angol történelméről, a Rózsák háborújáról számos színdarabot írt. Nekünk így kell hozzáállnunk a saját múltunkhoz. Rengeteg olyan pontja van történelmünknek, amely kiált azért, hogy drámát vagy komédiát írjanak belőle. Ez az előadásunk is ilyen. 1918 egy olyan drámai év volt, amelynek végigkövetve az eseményeit döbbenten látjuk, hogy ugyanaz történik velünk, mint eleinkkel. Mások a díszletek, mások a jelmezek, mások a technikai eszközök, de a lényeg ugyanaz. Ebben van a dráma ereje. November 16-án ezt tudjuk megmutatni a békéscsabai közönségnek.
