Csuta György a Rejtőzködők, Várkonyi János a Találkozás című képét ajánlotta fel a drámaírók díjazására
A közönség szavazatai alapján a legjobb előadásért járó díját Gobby Fehér Gyula Csörte a számlák felett című drámájának bemutatója kapta, és a zsűri a legjobb darab szerzőjének járó díjjal is a vajdasági írót jutalmazta a XV. Magyar Drámaíró Versenyen március végén Békéscsabán. A két rangos elismerés valószínűleg kárpótolta az írót azért a plusz izgalomért is, amit a versengésen és az idő szorításán túl a számítástechnika ördöge okozott, amikor Gobby Fehér Gyulának – már csak két jelenet hiányzott – a gébéből elszállt a darab, s újra kellett írnia az egészet. A közönség és a szakma ítéletének egybeesése külön megerősítés lehet a szerző számára. Az pedig újabb érdekesség, hogy a győztes az egyéjszakás színműírással két festményt nyert: Gobby Fehér Gyula Csuta György és Várkonyi János festőművész egy-egy alkotását vihette magával haza a békéscsabai versenyről.
A két alkotóról köztudott, hogy felajánlásaikkal rendszeresen segítik intézmények, civil szervezetek rendezvényeit, jótékonysági akcióit, báljait. A zeneiskola országos zongoraversenyének győztesei, kitüntetett sportolók kaptak így képzőművészeti alkotásokat az elmúlt években, vagy a művek eladásából beteg gyerekeket támogató alapítványok részesültek. Így történt ez a drámaíróverseny előtt is, egyik művész sem tudott nemet mondani; sőt, kifejezetten az irodalom, a színház szeretete inspirálta alkotásukat, egészen új, a versenyre készített műveket ajánlottak fel a díjazásra.
– Ha az ember ragaszkodik a szülővárosához, amelyben nyitott szemmel él, természetes dolog, hogy nem fordulhat sosem befelé, mindig kinyújtja jobb kezét a nemes célok érdekében – mondta Várkonyi János festőművész néhány nappal a díjátadó után. – Egyszer egy gyulai tűzoltó amatőr festőnek ajánlottam fel képet, amiért tűzoltó autóval vonultak ki, és az utcában nagy riadalmat keltettek, azt hitték a szomszédok, hogy tűz van valahol.
– A társművészetekhez különösen kötődünk, s ha minden megkeresésre nem is lehet reagálni, de a múzeum, a zeneiskola, a színház biztosan előnyt élvez – hangsúlyozta Csuta György. Majd hozzáfűzte: ha a művész próbál segíteni, jogosan várja el, hogy felajánlásait kellő udvariassággal fogadják, s a szervezők lehetőleg tájékoztassák később művei sorsáról, utóéletéről. Tapasztalatai szerint azonban a fogadtatás módja és a visszajelzés gyakran elmarad a felajánlott kép értékétől.
A premierek előtti kiállításokon egyébként már mindkét alkotó szerepelt a színházi galériában. Csuta György a drámaíróversenyre festette Rejtőzködők című olajképét. A nagyszakállú prófétafej mögött a háttérben felvillannak további arcok, ha figyelmesen nézzük a festményt. Portrék, arcok, maszkok, színház – mint mondta a festőművész, ez ugrott be elsőre, ez indította el a fantáziáját, amikor a felkérés érkezett.
Várkonyi János is kifejezetten a drámaíróversenyre alkotta meg Találkozás című képét. A művészhez mindig is közel állt az irodalom, a színház, a romantikus hangulat, Krúdy világa, férfi és nő kapcsolata. A cím első nagy gyermekkori élményére is utal, amikor szülei 1956-ban elvitték a színházba, és a Mária főhadnagyot látta Békéscsabán. Ráadásul a főszereplő, Stefanik Irén ott lakott a közelben, a Hatház utca sarkán albérletben. A kisgyereknek a színésznő akkor a csodát jelentette.
Niedzielsky Katalin Klára
publicista, színikritikus