Az ukrajnai Herszonban május 24. és június 2. között megrendezett Melpomena Tavrijan elnevezésű, rangos színházi fesztiválra a Békéscsabai Jókai Színház a Monte Cristo grófjának előadása kapott meghívást. Fekete Péter igazgató és a társulat tagjai keddi, ukrán ízekkel színesített sajtótájékoztatón számoltak be a vendégszereplés jelentőségéről és rendkívül szívélyes, szeretetteljes fogadtatásról. – Niedzielsky Katalin tudósítása
A sokféle nyári mulatság, fesztiválnak nevezett rendezvény sorából mégiscsak kiemelkednek a rangos kulturális események, szakmai megmérettetések, ezek közül is főleg a külföldi, nemzetközi találkozók. A Fekete-tenger térségének egyik legnagyobb színházi randevúján nemzetközi zsűri a fesztivál leglátványosabb előadásának rendezéséért és a főszerep megformálásáért Szomor Györgyöt különdíjjal tüntette ki.
– Miért fontos minden társulat számára, hogy fesztiválra járjon? Egyrészt szükséges, hogy megmutathassuk előadásainkat, megmérettethessük magunkat idegen, a hazaitól eltérő környezetben is. Ugyanakkor lényeges, hogy találkozzunk más kultúrákkal, eltérő színházi hagyományt képviselő társulatokkal, megnézzük egymás előadásait, mert sokat lehet tanulni egymástól – értékelte a herszoni szereplést Fekete Péter igazgató. – Külföldön is óriási sikert aratott a Monte Cristo grófja, pedig a magyar szöveget nem értették a nézők. Az a tény, hogy mégis sikerült számukra katartikus élményt nyújtani, számunkra a zene, a látvány, a színészi játék színvonalát igazolja.
Fekete Péter hangsúlyozta: a Jókai Színház történetében egyedülálló, hogy egy produkció ilyen sikerszériát ér meg, a hetvenedik előadást éppen Ukrajnában tartották. A szakmai elismerés mellett ugyancsak rendkívül fontos, hogy a város, a közönség kivételes szeretettel fogadta a társulatot, ünnepelte a színészeket. Mint mondta, olyan fogadtatásban volt részük, amilyet még nem tapasztalt. – Az előadás után húsz percig tapsolt hatszáz ember a nézőtéren, másfél órával később körbefogták a színészeket az utcán. A fesztiválon résztvevő 14 ország színházának képviselői látták profi művészeinket, akik Békéscsabán élnek és alkotnak, és most elvitték jó hírét messzire. Biztos vagyok abban, hogy sokan rákeresnek a város nevére interneten, sokan elkezdtek most Csabáról beszélni – jelentette ki a direktor.
A társulat 19 órát utazott oda, 19-et vissza vonaton, hat és felet még busszal. De egybehangzóan állítják: megérte! Fekete Péter nemcsak a művészeknek és a háttérszakmáknak köszönte meg a közreműködést, a helytállást, hanem a városnak és a hazai közönségnek is, hogy bíznak a teátrumban, „velük vannak és kikövetelik a sikert”.
Bartus Gyula Jászai-díjas színművész azt mondta, most volt harmadszor Ukrajnában, és mindig ezt az őszinte vendégszeretetet tapasztalta, ami kárpótolja az embert a hosszú utazásért. Úgy beszéltek ott az előadásról, hogy „bombasztikus” hatása volt, ilyet még nem láttak, brávót skandáltak a nézők. Lakatos Károly Magyar Teátrum-díjas fodrász- és maszkmester a meghatóan kedves fogadtatás mellett azt emelte ki, hogy milyen szép, rendezett utcákat látott. Azt mondta, érdemes volt kiutazni, ezt bizonyítja a díj, amit hazahoztak.
– Kultúrák találkozója minden fesztivál, ahol megtudunk dolgokat, amiket addig nem tudtunk. Rengeteg ember először látott magyar előadást, és nyelvismeret nélkül értettük egymást – értékelte az utat Szomor György színművész. – Abban nem volt kétségem, hogy a zene eljut mindenkihez, de most még azt is megtanultam, hogy ha hiteles a szöveg előadása, a színész játéka, akkor nyelvtudás nélkül is megértik. Alig akartak leengedni a színpadról, időnként már zavarba ejtően szerettek. A határon kívüli siker, ahol nem értik a magyar szöveget, nekem igazolás, hogy nem csináljuk rosszul…
Az Ukrajna magyar területén született Katkó Ferencnek kétezer kilométer meg sem kottyan, hiszen hozzászokott a távolságokhoz, 15 éve folyton ezer kilométereket utazik. Azt fejtegette, hogy amiről álmodnak, de még nem tudnak igazán jól Ukrajnában, amiben viszont a magyarok nagyon jók, az a zenés színház. S ez nem véletlen, hiszen Budapesten létezik külön zenész-színész képzés. Szomor György nagyon korrekten és rokonszenvesen közbevette, hogy az ukrán színjátszás egyébként igen jó hírű a világban. Azt pedig, hogy a musicaljátszás itthon színvonalas, nem saját sikerként zsebelte be, hanem mint mondta: „az előző generációk érdeme”.
Liszi Melinda hozzáfűzte: rá az volt a legnagyobb hatással, hogy szorongatták a kezét és mondták a magukét ukránul, még csak nem is mentegetőztek, hogy nem értik egymás nyelvét. Ez nem érdekelte őket, biztosan voltak abban, hogy így is érthető, amit mondanak. Több olyan jelenet van az előadásban, ami kifejezetten szópoénokra, nyelvi bravúrra épül, amiről azt gondolták, akadály lehet. De sikerült olyan jól eljátszani, hogy még ezeket is értették, élvezték. Amit nem értettek szövegben, azt hozták a figurák – mondta a művésznő.
A túláradó szeretet az, ami leginkább megmaradt a vendégszereplésről Csomós Lajosban, aki a társulatot kísérő színésztársát idézte. Szása is azon a véleményen volt, hogy 15 év alatt 300 előadást látott, de ilyet még soha.
– Azt tudtuk, hogy a zene univerzális nyelv, én most azt is megtanultam, hogy az emóció, az érzelem is az, ha jól tudjuk kifejezni, eljátszani. Három mondatom volt, mégis ünnepeltek – jegyezte meg Vadász Gábor.
A Monte Cristo grófját, Dumas-Pozsgai-Szomor musicaljét a 2011. októberi békéscsabai premierje óta Budapesten, Szarvason és Dunaújvárosban is nagy sikerrel mutatta be a Jókai Színház. A sajtótájékoztatón megszólaló művészek mellett Gubik Petra, Vastag Tamás, Vasvári Csaba játszotta a főbb szerepeket.
Niedzielsky Katalin