Nem, kedves olvasóink, ez az írás nem a színház művésznőiről szól, ők kitűnő formában készülnek Gogol Háztűznézőjének bemutatójára. Írásunk tárgya ezúttal egy baba, aki burokban született, de nem könnyen.
Az Andrássy úton sétálva már megszokhatták nézőink, hogy valami az évadhoz és darabhoz apró installációval igyekszik a színház tekintettüket megragadni. Így repült fel tavaly a hőlégballon, majd szállt le teraszunkon egy repülőgép. Az idei évad a Közép-európai Színházi Szomszédolás újabb ötletek forrása lett. Horváth Ádám, a Kaposvári Egyetem friss diplomás látványtervezője sétált be intézményünkbe, kezében rajzokkal – fejében elgondolásokkal, és nemsokára tervezőirodává alakult az igazgatói szoba, ahonnan megérkezett a direktíva: Postaládák. Nem kedves kis piros vagy éppen zöld levél ládákról beszélünk. Nem. A kultúra – tetszik vagy sem – árucikk. Szállítása cseppet sem könnyű feladat, erről színházunk műszaki gárdája igen érzékletesen tudna mesélni.
A szóban forgó ládák nemsokára megjelennek Békés megye különböző pontjain, és azt a valós üzenetet szándékoznak közvetíteni, hogy a Jókai színházba a szomszédos országok kultúrájából importálunk most ízelítőt, mert ez az árucsere is összeköt bennünket. A postaládák tehát megtelnek, és minden hónapban a színház előtt fogjuk felnyitni az aktuális szállítmányt, mint tettük azt most is. Az ukrán szállítmány fehér anyagból áll. A fehér anyag egy babát borít be, és a körülötte szálló fehér mennyasszonyi karikák immár félreérthetetlenül mutatják: a kettőszáz éves Gogol szelleme beköltözött a Jókai színházba, kettőszáz kilogrammos főhősnője pedig (hat ember és egy hidraulikus emelő feszülő ínjainak köszönhetően) felrepült homlokzatunkra, ahonnan október végéig szemléli az Andrássy út forgalmát.