A legjobb előadást, színdarabot, rendezőt, férfi és női főszereplőt, mellékszereplőt jutalmazta vasárnap a zsűri és természetesen a közönség is a XV. Magyar Drámaíró Verseny díjkiosztó gáláján. S a műsorvezetők nem feledkeztek meg arról sem, hogy színházi produkció nem jöhet létre a háttérszakmák nélkül, tehát udvariasan felkérték a közönséget, hogy a kulisszák mögött dolgozókat is jutalmazzák meg egy hangos tapssal.
A művészeket díjakkal tüntették ki tehát, ahogyan az egy fesztiválhoz illik, de a legszerencsésebbek a közönség soraiból szintén kaptak ajándékot, meglepetést. A legjobb előadásra szavazók között ugyanis színházi belépőjegyeket, illetve a Magyar Teátrumra és a Bárka folyóiratra egy évre szóló előfizetést sorsoltak ki, a fődíj pedig egy kétszemélyes bérlet volt a Jókai Színház következő évadának előadásaira.
Érdemes azonban szót ejteni azokról is, akik nem léptek fel, nem kaptak díjakat, még leadott szavazataikból sem sorsolták ki a számaikat, nem nyertek semmit. Azért is megérdemlik a dicséretet, például egy jelképes tapsot, mert ők képviselték a nézőtéren a többséget.
Nem akármilyen programra vállalkozott ugyanis, aki rászánta a vasárnap estéjét, és már öt óra körül készülődni kezdett, ünneplőbe öltözött, hogy hattól beüljön a színházba és végignézzen egymás után három előadást! Akárhogy is vesszük, ez nem kevés idő: három óra! Ráadásul kockázatos vállalkozás, hiszen, senki sem tudhatta előre, hogy vajon a három csapat milyen színvonalú előadást mutat be, mire lehetett elég az íróknak egyetlen éjszaka, a színészeknek összesen két nap a próbákra. Az elhúzódó egyfelvonásosok és több szünet ellenére, a fegyelmezett, hűséges, kitartó közönség ülve maradt kilenc órakor, és megvárta, amíg a lelkiismeretes zsűri csak harminc perc után tér vissza az értékelésből. S újabb fél óra következett, fél tíztől tízig, amíg a színpadon a műsorvezetők ismertették a zsűri döntését, átadták a díjakat és az ajándékokat.
Jó, ami a témát illeti, nyilván sokan magukra ismerhettek, hogy dühbe gurulnak vagy kétségbe esnek, amikor számlákkal, ügyintézéssel szembesülnek. Mindhárom darab más-más módon, de a mai magyar valóság egy szeletét tárta elénk, tipikus emberi sorsokat mutatott fel, nevetést csalt ki belőlünk. Elesettségünk, kiszolgáltatottságunk a bürokrácia útvesztőiben, a technika világában – hálás ötlet írónak, színésznek, nézőnek.
Az is különleges, ritka élménynek számít, hogy a közönség és a szakma egyformán ítél, és ezen a versenyen pont ez történt. A közönség szavazatai alapján a legjobb előadásért járó díját, a zsűri szerint a legjobb darab szerzőjének járó díjat is a vajdasági író, Gobby Fehér Gyula kapta Csörte a számlák felett című drámájának bemutatójáért.
Minden pozitívumot mérlegre téve, mégis, ahhoz, hogy valaki négy órát végigüljön, bizony nagyon kell szeretnie a színházat, a játékot, kíváncsinak kell lenni, hogy vajon mit hoz ki az író egy újságcikkből. Így nemcsak a színház, hanem figyelmével a közönség is megünnepelte méltóképp a magyar drámát és a színházi világnapot, közben megismert kicsit három olyan szerzőt, akiről eddig túl sokat nem tudott: Brestyánszki Boros Rozáliát, Gobby Fehér Gyulát és Láng Zsoltot. Láthatta hazai pályán kedvenceit és vendégművészeket is.
A drámaíró verseny gálájának sikeréhez azonban kellett a közönség teljesítménye is, ezért megérdemel egy jelképes tapsot.
Niedzielsky Katalin Klára
publicista, színikritikus