A Látó a Jókaiban

A Román kultúra hónapja keretében a Lá­tó cí­mű ma­ros­vá­sár­he­lyi szép­iro­dal­mi fo­lyóirat szer­kesz­tői ven­dé­ges­ked­tek tegnap este a Jókai Színházban, be­mu­tat­va a Látó-ní­vó­dí­ja­sok szö­ve­ge­it tar­tal­ma­zó, A hibátlanság vágya cí­mű an­to­ló­gi­át.

A szerkesztőség ne­vében Ko­vács And­rás Fe­renc, a Lá­tó fő­szer­kesz­tő­je üd­vö­zöl­te a kö­zön­sé­get. A főszerkesztő – közkedvelt költői jelnevén KAF – az úgynevezett IV. Forrás-nemzedék vezéralakja, a közelmúltban a magyar költészetet gazdagító életművéért Kossuth-díjat kapott.

Kovács András Ferenc be­mu­tat­ta a szinte tel­jes szám­ban je­len lé­vő szer­kesz­tő­sé­get: Láng Zsol­tot, aki a nemrég lezajlott békéscsabai drámaíróverseny egyik résztvevője volt és a kritikarovatot vezeti a lapnál, az esszékért felelős De­mény Pé­tert, valamint a prózarovat szerkesztőjét Vi­da Gá­bort. Ezek után a Látó-nívódíjasok szövegeit tartalmazó an­to­ló­gi­át ajánlotta a jelenlévők figyelmébe:

– Fo­lyó­ira­tunk 1991 óta éven­te ní­vó­dí­ja­kkal ismeri el a lapban közlő irodalmárok munkáját, vagy a pályakezdők tehetségét. Ezeket a díjakat a folyóirat évenkénti szerzői között osztjuk ki négy kategóriában: vers, próza, kritika-esszé és debütdíj. A hu­sza­dik év­for­du­ló­ra je­len­t meg a csíkszeredai Boo­kart Könyv­ki­adó­ gondozásában, a ní­vó­dí­ja­sa­ink írá­sa­i­ból szer­kesz­tett A hibátlanság vágya cí­mű an­to­ló­gi­a, Vi­da Gá­bor és Sza­bó Ró­bert Csa­ba vá­lo­gat­ásában.

Vi­da Gá­bor az antológia egyik szerkesztője ki­fej­tet­te: „A szer­kesz­tő­ség­nek év­ről év­re közel ezer­két­száz ol­dal áll a ren­del­ke­zé­sé­re, hogy el­dönt­se, me­lyek azok a szö­ve­gek, ame­lyek az egyes ka­te­gó­ri­ák­ban a leg­job­bak­nak mi­nő­sül­nek. Ez a válogatás a Látó folyóirat névjegykártyája, egyfajta keresztmetszete az eltelt majdnem húsz év erdélyi magyar irodalmának.”

Egyébként a Látó már internetes honlappal is rendelkezik, havonta mintegy 7–8 ezer olvasója van a nyomtatott és az internetes változatnak együttvéve. Figyelemreméltó a lap szerkesztőinek az a törekvése, hogy az erdélyi és az Erdélyen kívüli magyar irodalmat együtt mutassák be. Ezzel párhuzamosan a versek, műelemzések, fordítások, drámák, esszék, tanulmányok közlése révén a lap a klasszikus magyar és egyetemes szerzők és művei felé is nyitott. A Látó irodalmi színpada ugyanazt a célt szolgálja: az alkotók körének szélesítését irodalmi estek vagy könyvbemutatók, különböző alkotói körök bemutatása révén.

Amikor felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a Látó folyóirat és jogelődje az egykori Igaz szó között, egyöntetű a szerkesztők válasza:

„ Az Igaz szó utódaként létrejött Látó elődjéhez képest új minőséget képvisel az erdélyi irodalomban, ebben a lapban nincsenek ideológiai megkötések, a szerkesztők nem felülről kinevezett funkcionáriusok. A két újság között nem érezzük a folytonosságot.”

A beszélgetést a meghívott irodalmárok felolvasásai színesítik: verseket, rövidprózákat hallhatunk az este folyamán – színpadra kívánkozó előadásmódban. A ceremóniamester szerepét felvállaló Kovács András Ferencnek köszönhetően nem volt üresjárat, a családias, poénos, laza hangulat az irodalmi est végéig kitart. Az ankét végén kedves gesztus: a főszerkesztő megajándékozza a jelenlévőket a Látó-folyóirat korábbi számaival, amit aztán kérésre dedikálnak is a szerkesztőség tagjai.

A következő irodalmi estre május 12-én kerül sor, amikor Térey János költő, drámaíró, műfordító lesz a teátrum és a Körös Irodalmi Társaság vendége és házigazdaként debütál Darvasi Ferenc, a Bárka szerkesztője.