A Békéscsabai Jókai Színház hangtechnikai csapata kísérletet tett egy Magyarországon egyedülálló fejlesztésre, amely a multiplex mozihoz hasonló hanghatást hív életre színházi körülmények között. A Lear király című produkcióban Gulyás Levente zenei vezető szerkesztette be a zenéket, effekteket ebbe az ún. surround rendszerbe. Vele beszélgettünk a munkafolyamatról.
Hogyan fogadta a kezdeményezést?
Hatalmas érdeklődéssel álltam neki a feladatnak, még soha nem dolgoztam surround hangtervezéssel. Egyrészt egy izgalmas tanulófolyamat, másrészt egy nagyon érdekes munka volt számomra. Egy kísérleten vagyunk túl, a rendszer rengeteg lehetőséget rejt magában, amelyek idővel természetesen még inkább kibontakozhatnak majd.
Mit hallunk majd a nézőtéren?
Két különböző aspektusból kell megközelítenünk a Lear király hangzásvilágát. Egyrészt a változásoknál és a jeleneteknél dolgoztunk már előre legyártott zenékkel is. Ezek alapvetően sztereó hangzásra épülő anyagok, amelyeket meg tudunk forgatni a térben, tehát egyszer balról, azután jobbról vagy hátulról hallja a néző. Másrészt vannak olyan zenék, effektek, amelyeket én készítettem. Ezeknél már a surroundban gondolkodtunk, így lehetőségünk nyílt arra, hogy a keverésnél kihasználjuk a rendszer adta lehetőségeket. A néző egy vihar vagy egy háború kellős közepén érzi magát, össze-vissza lövöldöznek, a feje fölött esik az eső vagy dörög az ég – ilyet még színházban nem tapasztalt a közönség. Egy mai surround mozihoz hasonlítanám. Természetesen ezek az effektek úgy válhatnak élményszerűvé, ha hangerejük is van. Hangosabb, mint a prózai színházban megszokott hangzás. Ugyanakkor egy csata vagy egy vihar éppen ettől válik valóságossá.
Hány fős csapattal dolgoztak?
A csapatunk három fős. Sódar József kezeli a hangtechnikát, Ottlakán Renátó pedig a mikroportokat (az előadásban alig érzékelhető módon végig mikroportba beszélnek a szereplők), így magával a beszéddel is tudunk játszani egy álomképszerű jelenet, egy belső monológ vagy egy visszhang esetében. Ebből is érdekes dolgok születhetnek.
Miben volt más ez a munka?
A hangzást csak a színházteremben tudtuk kialakítani – így tudtuk meghatározni, hogy melyik hangszóróból mikor és hogyan jöjjön a hang. Nem egy „hagyományos” hangtechnikai munka volt tehát, amely otthon vagy egy átlagos stúdióban elvégezhető. Éjjel-nappal próbáltunk, a darab próbái után éjjel készítettük az effekteket. Aprólékos és időigényes folyamat ez. Például a csatajelenetben hanghatásaiban megjelenítünk egy helikoptert, amely három-négy percen keresztül köröz a fejünk fölött. Mindezt másfél-két óra alatt alkotta meg a csapatunk.
Hogyan képzeljük el ezt a folyamatot?
Egy zenei szoftverrel dolgozunk, amelyben leképezzük a virtuális teret, meghatározzuk a hang mozgását. A felső hangfal, amely a hetedik, függőleges irányát adja a rendszernek, nem programozható ezzel a szoftverrel. Minden egyes mozgásnál be kell állítanunk a hang erejét és idejét, így hozhatjuk létre azt az érzetet, hogy például a helikopter átrepül a fejünk fölött. Ez nem kis munka, de megéri!
Fotó: Köles István Jr.
