Hétfő este Kiss Ottó, József Attila-díjas író, költő volt a Körös Irodalmi Társaság vendége a Kortárs Magyar Írók című beszélgetéssorozat keretében, és a Költészet Napja okán a Jókai színházban. Az irodalmi est apropója az alkotó A másik ország című, idén XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelent regénye.
Kiss Ottó szerethető nyíltsága, és a beszélgetőtárs Kiss László egyszerű személyessége ideális kombináció. Nem pódiumos előadás, két jóbarát beszélget: keresetlenül, lazán és érezhetően nagyon őszintén. Értik egymást, sokszor folytatják a másik gondolatát, a két különböző karakterű ember közös beszélgetése dinamikus és nagyon szórakoztató.
Indításképp pontos szerzőtörténeti hátteret kapunk, ami jó ötlet a házigazdától, mert a közönség soraiban örvendetesen sok a középiskolás, és egyáltalán zsúfolásig megtelt a stúdióterem: Ottónak jelentős rajongótábora lett az évek során.
A Gyulán élő és alkotó szerző egész eddigi pályájáról elmondható, hogy mindenért meg kellett küzdenie. Soha nem kényeztették el, soha nem kapott semmilyen ösztöndíjat. A maga erejéből lett az, ami: József Attila-díjas költő és író; vidékről teremtett irodalmat magának.
Battonyán született, Békéscsabán járt középiskolába, Gyulára került, és innen indult első főiskolai kalandjára Debrecenbe. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kapott tanári diplomát, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett újságíró végzettséget. Ezt követően szabadúszó újságíró lett, 1992-től a Gyulai Hírlap szerkesztője, majd 1997-től a Békés Megyei Nap újságírója. Aztán megírta Szövetek című regényét, ami egy csapásra ismertséget és elismertséget szerzett számára. Műfajilag is nagyot váltott, mert három verseskötet után (Lopott levegő, Szilveszteri kaland, Visszafelé hull a hó) prózát kezdett írni, és egymás után kerültek ki kezei közül az izgalmasabbnál izgalmasabb kötetei. ( Angyal és Tsa, Javrik könyve. ) A Csillagszedő Márió, a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután, az Emese almája és A terepasztal lovagjai pedig rövid idő alatt a gyermeklíra és -próza legjobbjai közé sorolta a költőt.
Ámbár az olvasóközönség az utóbbi években az új gyerekirodalom kiemelkedő alkotójaként tartja számon Kiss Ottót, ő most egy grandiózus felnőtt kötettel jelentkezett. A regény nem hagyja magát besorolni műfaji skatulyákba, egyértelműen nem mondható sem szocioregénynek, sem szerelmesregénynek, sem fejlődésregénynek. Főhőse, Mozik Karcsi a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországában cseperedik, a nagyszülei nevelik és az ő meséikből menti át a tudásanyagot. Kiss Ottó megírta nemzedéke egyik történelemkönyvét, s egyúttal balladát írt, az első szerelem gyönyörű balladáját. Legfontosabb üzenete, hogy a jelenkor nemcsak a jövőnket határozza meg, hanem a múltunk értelmezésében is nagy szerepe van.
Házigazda és vendége fél szavakból is értik egymást, a beszélgetés elegánsan egyensúlyoz a szakmai és a „közönségbarát" témák között. Az olykor humoros, máskor meg bensőséges diskurzus során egészen személyes dolgok is előkerülnek. „Gyermekként természetesnek tűntek az eltérő kulturális hagyományok, azt hittem, ez minden településen így van. – mesélt Kiss Ottó battonyai gyermekkoráról.- Akkor, ha verekedtünk valakivel, nem azért tettük, mert az illető román, szerb vagy bolgár volt. Amúgy rengeteg érdekes nevű család is élt ott, és azok a nevek később kezdtek beköltözni a novelláimba: sokszor még telefonkönyveztem is, és akkor egy-egy név előhívott egy-egy ottfelejtett történetet. Battonyán úgy nézett ki például az utca, ahol laktunk, az Ady Endre, hogy a sarkon németek voltak, velük szemben szerbek, mellettünk bolgárok, kicsit arrébb románok, aztán megint szerbek, köztük meg a magyarok. „
Döbbenetes hatással érhető tetten Kiss Ottó prózai munkáiban a gyermekkor világa, a battonyai kisvilág színessége. Mindez olyan írástudással párosul, ami egészen egyedülálló. A másik ország című regény valódi csemege, a minőségi irodalmat kedvelők számára kötelező olvasmány!
Végezetül a vendég szintén a napokban megjelent két állati (jó) lapozójáról Barni világot lát, illetve az Állatos albumról esik néhány szó. Az előbbi kötet hat rendkívül humoros világjáró költeményét hallhatjuk is a szerzőtől: kacag a publikum a nyelvi leleményeken, frappáns fordulatokon, és persze szűnni nem akaró taps a jutalom.
Nem támadt fészkelődés a nézőtéren a több mint egy órás ankét végefelé sem, mert Kiss Ottó fejtegetései tartalmasak, az elmesélt történetek élnek, fenntartják a figyelmet. Persze egy jó hangulatú esti beszélgetéshez nem mindig elég a jó szerző, ehhez megfelelő partnerre is szükség van. Ennek az elvárásnak tökéletesen megfelelt az est házigazdája, Kiss László, aki a tőle megszokott felkészültséggel és humorral faggatta vendégét. Az est zárásaként oldott terefere következett és a szokásos dedikálás.